Irodalmi Szemle, 1967
1967/9 - Fukári Valéria: Belgiumi széljegyzetek
pészeti és nyomdászati eszközök 50 %-át, s a petróleum, a szintetikus kaucsuk, a gépkocsi, a gyógyszeripar piacának több mint 30 százalékát az USA uralja. Nyugat- Európa fél. Tudja, hogy korunkban minden összefügg, s hogy ma már nem lehet műszaki és tudományos fölény egyúttal az amerikai eszmék szupremációhoz, fölényé1- hatalomtól sem. A XX. század e sajátos végzetszerűsége következtében az amerikai műszaki és tudományos fölény egyúttal az amerikai eszmék szupremáciőjához, fölényéhez vezet. A katonai és gazdasági imperializmus helyébe egy további, ugyanolyan félelmetes imperializmus próbál lépni: a műszaki imperializmus. Nyugat-Európa ugyan a tudományos és műszaki találmányok gazdag leltárát vallhatja magáénak, de a találmányok ipari és üzleti kihasználását illetően tehetetlen. A tanulmányíró végül e hátrányos helyzetet a hagyományos európai szellem rovására írja, fogyatékosságául róva föl a terméketlen szervezést, a realizmus és a koordináció hiányát és azt, hogy egocentrikus, fél a szomszédoktól és fél a kalandtól. Nyugat-Európa tehát a műszakilag fejlett, gépesített civilizáció küszöbén nem egészen érzi magát a bőrében. Befogadja az Államok trójai lovát, de fél az új technikával hódító amerikai ipartól és az amerikanizmustól, s fel akarja venni vele a küzdelmet. Minden téren. Daudet-nek monsieur Seguin kecskéjéről szóló szomorkásán bölcs fabulája jut az ember eszébe: a kecske az erdőben egész éjszaka közelharcot vívott a farkassal, s reggel a farkas megette. És egy ennél a Daudet-példázatnál is nyersebb, de frappáns francia közmondás is idetolakodik: Manger de la vache enragée. Azaz: Enni a veszett tehénből. Ez lenne hát csupán a kérdés, hogy a veszett tehén ne amerikai, hanem nyugat-európai legyen? Megtartani legalább az egyensúlyt a civilizációs láz, a komfort-éhság és Európa humanista hagyományai között, úgy látszik, nem könnyű dolog. Azok számára sem, akik épp ezen fáradoznak. Tárgyilagosság Köztem és belga barátaim között sok vitára adott alkalmat az általuk gyakran hangoztatott Vobjectivité: a tárgyilagosság kérdése. Vitáink értelmét ök fogalmazták meg egy alkalommal, igen kifejezően, mondván: az eszmék összeütközéséből fakad a világosság. Bennem, íme, az összeütközések itthon is rezonálnak még. Először jó volt hallani a szót: tárgyilagosság. Részrehajlás, ámítás és önámítás nélkül keresni és követni az igazságot — ezt a jelentést fűztem hozzá, s aligha mondhattak volna általam nagyobb érdeklődéssel fogadott Igét. Ám rövidesen nyugtalanítani kezdett, hogy túl gyakran és túl programszerűen hallottam hangsúlyozni. Gyanakodni kezdtem: amiről sokat beszélnek, annak rendszerint erősen kétséges a léte. Tévedtem. A tárgyilagosság náluk valóban élő eszme. Csakhogy nem az én értelmezésem szerinti tárgyilagosság. Nem mint az igazság puritanizmusa él és hat, hanem mint az ész és ésszerűség egyeduralmi törekvése, amely a dolgok rendjéből mindenestül ki szeretné vonni az érzelmeket. Ha már nem lehet őket eleve kizárni, akkor nem szabad, hogy szóhoz jussanak, el kell parancsolni őket. Ezért magánál a tárgyilagosságnál fontosabbak a — tárgyilagosság játékszabályai. Milyen reményekkel kecsegtet ez a tárgyilagosság? Segítségével lehet-e küzdeni a gazdasági és szellemi amerikanizmus térfoglalása ellen? És egyáltalán: küzdelmet jelent-e vagy inkább azonosulást? Szembenézést-e vagy belemenekülést? Az érzelemtől mentes tárgyilagosság nemcsak az érzelmek negatív hatásaitól szabadul meg (amilyen például a mi fejlődésünkben jól ismert elvakultság a tényekkel szemben), hanem egyúttal degradálja az érzelmek szférájának egészséges, értékes oldalát is, ami nélkül pedig nem alakítható ki semminemű erkölcsiség, semmilyen humanista magatartás. A puszta tárgyilagosság követelményén ott a kényszerhelyzet és az azonosulás bélyege: nem éppen csak a ráció mellett tesz tanúságot, talán inkább amellett, amit a francia elnevezés első fele jelez: a ľobject, azaz a tárgy: a pénz és a gép mellett. Ezek diktálnak: nemcsak tempót, hanem tárgyias (nem tárgyilagos!) életvitelt és tárgyias szellemet, olyat, amilyen nem zavarja meg a pénz és a gépek lehető legtökéletesebben megszervezett forgásának és gyarapodásának rendjét, lendületét. Herman Kahn, az ellenfélnek tekintett Amerika atomstratégája, puszta tárgyilagossággal többek közt olyan felismerésig jutott el, hogy egy atomtámadás következ
