Irodalmi Szemle, 1967

1967/9 - Fukári Valéria: Belgiumi széljegyzetek

— De a városi gyerekek sem rohanják meg a magasabb műveltség vagy a tudományok házait: a fiatalok nem látnak a tanulásban jövőt. Csak a jelennek élnek: gagner blen sa vie, eleget keresni és élni.

„A ceux qui aiment ľavenir“ (A jövő szerelmeseinek)

Ezzel a dedikáciőval bocsátotta útjára a század elején egyik utolsó verskötetét a belgák nagy költője, a franciául író Émile Verhaeren. A költő egy megálmodott „káprázatos jövő": a gépesített civilizáció korába szárnyal szíve, képzelete egész lendületével. Egy 17 éves belga leány verset szeretne nekem szavalni a kötetből, s én kíváncsian várom, melyikre esik választása. A Les machines cíművel lép elém. Forró hangú, vallásos óda ez a gépekhez, olyan megváltókat köszönt bennük a szerző, amilyeneket például a mi költőink üdvözöltek a szocializmusban annak idején, amikor még az emberektől független mindenhatót látták bennük.

„Oh! tumulte dompté, verbe net, geste clairl Oh! mécanisme ardent qui soudain illumines Et domines ľesprit des hommes de ce temps!

— Qui done nous l’offre et nous ľenseigne ä chaque instant,

Sinon vous, les machines?

Vannak a kötetben olyan versek is, amelyekben a teremtő humánum és a minden- séget átfogó szellem az uralkodó elem — de az én belga szavalom a gépek emberalkotó hatásáról való költeményt választotta. Az idézett verssorok csupa egzaltált odaadás a „lángoló gépezet" hatalmának, mert honnan is, mi mástól várható az emberi szellem gyors megvilágosítása, a viharző elemek megzabolázása, a tiszta szó és a világos gesztus — kérdi a költő —, ha nem a gépektől? Az emberi akarattal elindított gépek meg fogják változtatni az ember szívét és agyát, megmásítják nézeteit és módszereit, gyorsasággal, lendülettel, bátorsággal, erővel és ujjongó örömmel ajándékozzák meg.

Nyugat-Európa, tehát a költő hazája is, belépett a verhaereni „jövö“-be: a gépek nagy tömegekben tolonganak az utakon, dolgoznak a mezőgazdaságban, elfoglalták helyüket a háztartások többségében is, és „csodákat“ művelnek a hivatalokban. Egy brüsszeli hivatalban jártam, amely 12 vegyiüzem adminisztrációját látja el bonyolult amerikai számítógépek segítségével. Néhány ember az ellenőrző pultoknál, néhány mechanikus a szerkezetek esetleges javítására — összesen kb. 24 dolgozó. Évtizedünk elejétől kezdve igyekszenek a vállalatok e magas fejlettségű műszaki segédeszközöket beszerezni. Mindegyik elsősorban amerikai gyártású gépekre vadászik; a számítógépek között csak elvétve akad francia gyártmány, mert nem oly tökéletes, mondják, mint az amerikai. Szeretik, s büszkén mutogatják a gépeket, a vállalatok fejlődésük történetében fontos tényezőnek tekintik a számológépek gyarapodását.

Ugyanakkor újra meg újra azt hallom, hogy Európát félteni kell Amerikától. Miért? Mert Amerika lelketlen, mondják, Amerikának csak a dollár és a gép számít. A határozott válaszból úgy látszik, hogy számukra még dilemmát sem jelent a kettősség, amely engem egy kissé meghökkent: egyrészt a hajsza az amerikai gépek után, másrészt a félelem Amerikától. Mi ez az egy csapásra fölényérzet is, szorongás is és vágyódás is a félelmetes ellenfél tulajdona után?

Egy francia tudományos lapban olvasok e bonyodalmas állapot egyik arculatáról: a gazdasági indítékokról. A tanulmányíró a tudományos-fantasztikus regények egyik klasszikus témáját követve vázolja fel Nyugat-Európa gyarmatosítását. Az invázió megkezdődött, a Mars-lakóknál közelebbi hódító — az Egyesült Államok — előhada már megszállta a nyugat-európai országokat; fejlett technikájának olyan új gyártmányait dobja a piacra, amelyek az első pillanatban meghódítják a nagyközönséget, és nélkülözhetetlenné válnak számára. A komfort, az emberi természet e legveszedelmesebb csapdája, egyetlen kardcsapás nélkül eldönti a csatát a hódító javára. Az Egyesült Államok tőkebefektetései — a gyarmatosító hatalom trójai lova — a kulcsiparágakban összpontosulnak, azokban, amelyeknek megbénítása lassan halálra ítélné az ország egész gazdasági életét. A nyugat-európai piacon levő számítógépek 75 százaléka amerikai gyártmány, a nyugat-európai országok az Egyesült Államokból kapják a fényké-