Irodalmi Szemle, 1967
1967/8 - DISPUTA - Gardavský, Vítězslav: Az isten még nem halt meg
Vítézslav Gardavský Az előbbiekben a teológia kérdéseit érintettük. Tulajdonképpen milyen elképzelésünk van a teológiáról? Elsősorban is az a meggyőződésünk, hogy a teológiának semmi köze a tudományhoz. Olyan tudomány, melynek egyedüli tárgya az isten — ez nyilvánvaló ellentmondás. A materialisták, a pozitivisták s az objektív idealisták jelentékeny része is annak tartja. A teológiát, tartalmát és módszereit illetőleg, fejtetőre állított gondolati rendszernek tekintjük. Lehetséges-e egyáltalán, hogy komolyan foglalkozzunk isten létének ontológiai vagy akár nem ontológiai bizonyítékaival? Mit tárgyal a krisztológia és a máriológia, ha nem tudjuk biztosan, történelmi személyiség volt-e Jézus, és volt-e anyja? S egyáltalán miért érdekeljenek bennünket a régi vagy új keletű teológiai viták? A teológiai gondolkodás módszerei is idegenek számunkra. Csakhogy a dolog, ahogy az általában lenni szokott, mégis sokkal bonyolultabb, bár a teológiát nem sorolhatjuk a pozitív tudományok közé, és a tudományos filozófiához sincs köze. Fő tárgyát különféle gondolati fikciók képezik. Ebben az értelemben a teológia valóban tudománytalan jelenség. Ám ez a minősítés még nem jelenti azt, hogy a teológia állításai egytől egyig értelmetlenek, hogy rendszeres gondolati munkája (e tekintetben részlegesen megegyezik a tudományos és filozófiai gondolkodással) nem tartalmaz semmi reális észrevételt. Arról van ugyanis sző, hogy a legzavarosabb képzet is emberi alkotás, s ebben a zavaros formájában is az ember önvallomása, vagy vallomás az emberről, és alaposabb vizsgálat után felfedezzük benne a kor jellemző vonásait. A teológiai rendszerek is — mint a filozófiai rendszerek — koruk gyümölcsei, a maguk módján tükrözik a0 kor problémáit, reményeit, küzdelmeit és gondjait, természetesen a fikcióit is. Az a tény, hogy a teológia dogmákra, kritika nélkül beépített, változtathatatlan gondolati elemekre támaszkodik, nem azt jelenti, hogy fejlődésképtelen volna. E fejlődés objektív okainak és szubjektív mozzanatainak kritikai vizsgálata rávezethet bennünket arra, hogy mélyebben megismerjük az egyház eszmevilágát, hová irányulnak elképzelései, mit sugallnak, s mi hát ilyen vagy olyan tevékenységéllek igazi értelme. A teológia a kiművelt vallás gondolati eszköze; artikulált, gondolatilag és szellemileg megfogalmazott istenhit. Ebben az alakjában éppenűgy kulturális építmény, mint a művészet vagy a filozófia. Éppúgy tükre valamennyi korszaknak, melyben hatása érvényesült, és fordítva — amely visszahatott reá. Ebből a szempontból a teológia történetének tárgyilagos és kritikai tanulmányozása éppolyan jelentős eredményekhez juttat bennünket, mint a filozófiatörténet, a művészettörténet, vagy bármely tudomány történetének tanulmányozása. A teológiát az különbözteti meg leginkább más gondolati és szellemi reflexióktól, hogy minden tárgyat, amelyhez nyúl, az ember és az isten polaritásába helyez. A teológiai gondolkodás szerint e kettő a legteljesebb ellentétként jelenik meg, és áthidalása meghaladja az ember képességeit. Erre csak isten képes. Az istenfogalom a teológia misztifikáló eleme, s egész építményét ez a tény határozza meg. Ám azzal, hogy a teológia mindent e fiktív ellentét előterébe helyez, az absztrakaz isten még nem halt meg Az integristák A teológia és a modern ember
