Irodalmi Szemle, 1967

1967/7 - Csanda Sándor: A kritikus

A Harmadvirágzásban Szabó Béla könyveit értékelve Fábry szembeszáll Az első ajándék dogmatikus, szektás bírálatával — „A fiatalok kegyetlen, merev kritikája, mely szinte vádként szegezödött Szabó mellének, kivédhetetlenül szocialista hiányérzetet lopott beléje." Ezzel magyarázza az utána írt Mint szemünk fényét című regény primitív sematizmusát. „A beszéd hitelét szavalás, plakátstílus zavarja, a leírás megreked az iskoladolgozat nívóján." Petrőczi Bálint Megbékélt emberek című elbeszélésgyűjteményében, majd Dénes György, Gály Olga költészetében helyesen kritizálja a frázisveszélyt, a sematizmust, a primitív sorokat. Meglátja azt is, hogy az akkori fiatalok között Bábi a legtehetségesebb. Kiemeli élményeinek realitását, erejét, „ezért kimutathatóan és érezhetően igaz" a Bábi-vers. A költő kisebbségi sorsból származó humanizmusában Győry Dezső költészetének folytatását látja.

Fábry általában helyesen ítélte meg az új szlovákiai magyar irodalom alkotásait, észrevette a fejlődőt, a születő újat, de irodalmunk alapvető fogyatékosságait is; kritikáiban számos kérdésről (sematizmus, provincializmus, expresszionizmus) tudományos mélységű elméleti fejtegetéseket találunk. Alapos esztétikai műveltsége s főként a — szinte már legendássá vált — erkölcsi magatartása alapján méltán tartjuk őt a szlovákiai magyar irodalom legjelentősebb képviselőjének.

Antonín Pele: Náci-halálmars. Tusrajz, 1945.