Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Jerzy Harasymowicz: Versek
Az íróasztal sima földjébe elvetettem a végtelen eszméjét nézzétek hogy nó mondja a filozófus kezét dörzsölve S valóban nő akár a borsó három vagy négy negyedórányi örökkévalóság múlva túlnövi őt is a haj Hengert is szerkesztettem mondja a filozófus s a henger csúcsára ingát tudjátok mi ez a henger tér az inga idő tik-tak tik-tak mondja a filozófus hangosan nevet s kicsiny kezével tapsol Zbigniew Herbert Végül kigondoltam a létezés szót is kemény és színtelen szó sokáig kell még eleven kézzel a meleg lombokat széthajtogatni képekre tiporni a napnyugtát jelenségnek nevezni hogy alattuk fehéren holtan láthatóvá váljon a bölcsesség köve S most várunk hogy a filozófus elsírja magát saját bölcsességén de nem hisz a létezés nem ismer érzést a tér nem oszlik fel s az idő nem áll meg futás közben A haj a falon nő éjjel nem göndör fürt ez az emlékezet füle mögött nem sötét bozót az éjszaka forró ágyékán nem testből nem bőrből kél száraz érthetetlen életet él tele van nyugtalansággal észrevétlen érintésre is mozdul s fájón égnek mered nem fehér nem fekete alighanem a suhogás a színe íogcsikorgatás hirtelen mozdulat ujjropogtatás semmi el nem hajtja a haj közvetlen a falon nő. Tőzsér Árpád fordításai a filozófia művelése
