Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Zbigniew Herbert: Versek - Rácz Olivér: Fények és árnyak (Útinapló)
Rácz Olivér és A vGlencei Lido campingjében sátoroztunk, itt virradt ránk július harmadik vasárnapja, a Redentore napja, a velenceiek nagy hálaünnepe. Ezen a napon ünnepelik meg a velenceiek az 1575-i gyilkos pestisjárvány megszűntének az évfordulóját. (A Kelettel kereskedő, háborúskodó Velencén több Ízben söpört végig ez a pusztító ragály, fejetlen menekülésre késztetve a patríciusokat, míg a kevésbé tehetős polgárok, akiknek ez nem állt módjában a halálos kórral megfertőzött városban maradtak, s úgy hulltak, mint ősszel a legyek. Jellemző a velencei dogék noblesse oblige sugallta gőgjére és a halállal is packázni kész kevélységére, hogy száz évvel az említett pestisjárvány előtt, az 1479-i pestis idején Vendramin doge törvénnyel akadályozta meg a patríciusok menekülését. Ott is maradtak, s Vendramin dogét az elsők között ragadta el a pestis.) A Redentore előestéjén Velence minden gondolája, bárkája, csónakja, hajója a lagúnákra siklik. A Canal Grande színes, csillogó, szikrázó fényben úszik, a felvirágozott, kivilágított gondolákról Zene szól, a Lidóról és a környező szigetekről tűzijáték tarka sziporkái ragyogják be a tengert és a várost. Hajnal felé elcsendesül a vízi karnevál, s különös, pikareszk látvány, amint a sápadt, derengő fényben fokozatosan elhal a jókedv és a zene, átadva a helyét valami feszült, bűnbánó áhitatnak. Mi is ott ülünk a parton, s a hirtelen támadt hűvös, hajnali csendben nézzük a lágyan ringatózó gondolákat. Aztán halk morajlás fut végig a vízen és a parton, s a felkelő nap sugarai mindent bevonnak égő arannyal. Valóban felejthetetlen látvány. — Nem vetett keresztet — szólal meg mellettem ebben a pillanatban egy csinos, barna olasz lány. — Nem vetett keresztet — mondja szemrehányóan. — Ha nem vet keresztet, nem ér semmit az egész. — És ha keresztet vetek? — Akkor egész éven át elkerüli a betegség. — Nálunk általános betegbiztosítás van — mondom mentegetőzve. — Nálunk is van betegbiztosítás — mondja sértődötten. — De az más. Keresztet kellett volna vetnie. — Ugyan — szólal meg ekkor a hátunk mögött egy higgadt bariton. — Ostoba babona. Ostoba északi babona. Északon mindenki babonás. — Ügy? — mondja a csinos barna lány harciasan. — Babona? És ti, ott délen, nem vagytok babonásak, ugye? — Nem hát — mondja a déli változatlanul higgadtan. — Ti vagytok babonásak. Babonásak vagytok és hiszékenyek. — Ügy? — mondja a csinos barna lány még harciasabban. — És teszerinted mit kell csinálni, ha az ember egész éven át egészséges akar maradni? Mit kell csinálni, ha nem az Adria vizével kell keresztet vetni a Redentore ünnepén? árnyak fények (jegyzetek egy készülő útinaplóból, II rész)
