Irodalmi Szemle, 1967
1967/6 - Monoszlóy Dezső: Sárga ház (Elbeszélés)
— Ha kinyitom a ládát, azonnal megveszem a koporsókat, neked is, Bubunak is és a Festménynek is. Mária úgy néz rám,mintha azt akarnám, hogy a hasába bújjak. Nem is tudom, mikor nézett rám így. Talán a PINCÉ-ben. Ha így néz, megérdemli, hogy elmagyarázzam neki az egész HÁZ-at. De ő mindenáron a szakállamat akarja lenyírni. A FÖLDSZINT-en állandóan ilyen rendetlenség van, örökös lebegés, mindenki mást akar. Pedig egyszerre csak egy dolog lehet a fontos. A szavak azonban szétkergetik a figyelmet. — Hozzak egy kis tejet? — szipogja Mária. Már látni se akarom. Hagyjon békén. Egyedül akarok maradni. Ki kell nyitni a ládámat. És nincs zsebem! Mária megint a tigrisekkel védekezik. — De hiszen te mondtad, hogy tigrisek vannak az utcán. — Hülyeség, az utcán nincsenek tigrisek, az utcán semmi sincs, az utcán üresség van. Ettől az utolsó szótól összerázkódtam. Alig vártam, hogy kimenjen a szobából. Amikor egyedül maradtam, felfeszítettem a láda tetejét. Amitől tartottam, bekövetkezett. A láda teljesen üres volt. Belenyúltam. Ha legalább egy tigris volna benne, megharapná a kezemet, de csak azok az előbbi üvegfiolák csilingeltek az ujjaim között. A rajzpapírról feketére satírozva meredt rám a gödör. Két napig hiába dolgoztam. Az utóbbi időben semmi sem sikerül. A Festmény is leesett a hintáról, és Mária le akarja nyírni a szakállamat. A két dolog között biztosan van valami összefüggés. Ha fölmehetnék a TETÖ-re, rájönnék, de oda nem vezet lépcső. A PINCÉ-be se lehet lejutni. Mária bőg, és le akarja nyírni a szakállamat. Kint az utcán, ahol nincsenek tigrisek, esik az eső. Gyorsan be kell csukni a HÁZ ajtaját, nehogy megázzanak a szőnyegek. A Festménynek gyakran volt sáros a cipője, különösen ha puskával a vállán jött haza. Ilyenkor nyulat, vagy fácánt húzott elő a hátizsákjából. Mária megnyúzta a nyulat, és a sőréteket, amiket a bőre alatt talált, nekem adta. Én mindenkinek mutogattam az ólomdarabkákat — „Ezek a sörétek valaha nyuszik és fácánok fejében éltek“ —, de senki se akarta elhinni. Mária azonban akkor is úgy nézett rám, mint most, csak .akkor nem sírt. A Festmény brummogva kacagott, a térdét csapkodta, örült az élő sőréteknek. — Ha a te sörétjeid élnek, akkor azok fiadzanak is, mi? Erre nem tudtam válaszolni. — Kár, hogy nem fiadzanak — sajnálkozott a Festmény —, ha fiadzanának, nem kellene töltényeket vennem. Ma már tudom, hogy a sörétek nem fiadzanak és Bubu se, és Mária se, Én se, a Festmény se. Mindegyikünkből csak egyetlen egy van. Nem hasadhatunk ketté. A fiadzás undorító és szánalmas, olyan mintha az ember kivizelné a saját lelkét. Mária is biztosan azért szeretné, hogy visszabújjak a hasába, mert nem akar a világra hozni. És ő nem is tehetett ilyet, hiszen akkor nem érkezhettünk volna ugyanazzal az űrhajóval, és a tűz körül a PINCÉ-ben nem tapogathattam volna a mellét. De így volt és senki sem ütközött meg rajta. Ki kell nyitnom a rádiót és hangosra csavarni, mert nem jutok semmire. A csendtől megsüketülnek a mozdulatok. Az ordító, vinnyogó zenei hangok munkára ingerelnek, és most igazán szükségem van buzdításra, mert zúg a fejem, hiába ástam, kimerült vagyok. Igaz, mindjárt bejön Mária és dühösen lecsavarja a rádiót. — Nem lehet kibírni ezt az üvöltést — az embernek beszakad a dobhártyája. Mária azonban nem mutatkozik. Vajon mit csinál? Még hangosabbra kapcsolom a rádiót. Most se jön. Kimegyek a konyhába és megnézem. Csak áll a konyhaablaknál és a messzeségbe bámul. — Vársz valakit? — Én? ... — szipogva tiltakozik, de látom rajta, hogy hazudik. — Gyere be, megmutatom neked a HÁZ-at. Engedelmesen követ, azt se teszi szóvá, hogy üvölt a rádió. — Látod ez a HÁZ ajtaja — mutogatom —, most bezárom, hogy ne jöhessen bs senki. Ha bejönne valaki idegen, mindent összedöntene idebent. Hevesen bólogat. — És a PINCÉ-be és a TETŰ-be se lehetne elmenekülni, mert oda nem vezet lépcső. Mária ma értelmesebbnek látszik, mint máskor. Nem ellenkezik, mindennel egyetért, csak a kulcszörrenésre rezzen össze. Egy árnyalattal Bubu is sápadtabb, mint máskor. Várom, hogy rákezdjék.
