Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - FIGYELŐ - Fried István: Egy magyar regény cseh fordítása
zebb, mert éppen a szerelem olyan bonyolult, színes, variálható, hogy elhomályosulhat az alapélmény, ha nem találjuk hozzá a megfelelő szerkesztési módot. Koyš okosan, ügyesen végezte feladatát: szerelmi évszakokra osztja a könyvet, életkorunk szerint (17, 27, 37) csoportosítva érzéseinket, s a szakaszokat hangulatos sorokkal vezeti be. A hatást erősen fokozzák a lapok alján elszórt Boccaccio-, Hemingway-, Jesze- nyin-idézetek. Üjból elemezni a verseket fölösleges munka volna, hiszen megtörtént már többször is, a költeményekkel találkozhattunk a folyóiratok, lapok hasábjain, a rádióban, televízióban vagy a költők önálló köteteiben. Mindössze egy tényt, egy dolgot vizsgálhatunk itt: korszerű-e, modern-e a jelenkori szlovák szerelmi líra? A korszerűség egyik jele új társadalmi, új filozófiai összefüggéseket feltárni, újszerű hasonlatokat, képeket alkotni. Az antológia gyönyörű képeket, újszerű hasonlatokat hoz. Kevés azonban az új gondolat. Miért? Mert az ide sorolt versek meglehetősen régiek. így a világ legújabb (és egyre keservesebb) gondjai — a rettegés, a bizonytalanság érzése, az idegszaggató életiram — alig vannak ott a költeményekben. Igaz, hogy a kötet nem ezt a célt igyekszik szolgálni. Koyš a huszadik század egy időszakának legjobb szlovák szerelmes verseit kívánta összegyűjteni, s ez sikerült is neki. Ha azonban arra vagyunk kíváncsiak, mennyivel gazdagítja a szlovák szerelmi költészet az atomkori Európa, az atomkori világ líráját, akkor várnunk kell egy picit, amíg elkészül az az antológia, amely a legújabb verseket gyűjti majd össze. Batta György Egy magyar regény cseh fordítása György Szántó: Globus, Nakladatelství Lidová demokrácie Praha, 1966. (Prel.: Arno Krauss) Helyesen cselekedett a neves prágai kiadó, mikor csehül megjelentette Szántó György Földgömb című történelmi regényét. E mű 1929-ben jelent meg először magyarul. A regényírót Benedek Marcell fedezte föl a magyar irodalom számára, ő gondozta regényeinek kéziratát, s posthumus kötete előszavában — végső értékelésül — azt állapította meg: „...érdemes volt a kaput föltárni Szántó György művészete előtt“ (Wei- mari árnyjáték — A beszélő festmény, Magvető, Budapest 1963. 10. lap). Szántó Györgyöt sok szál fűzi a szlovák kultúrához. Apja Vágújhelyen né- met-magyar tanár, ő maga itt született. Szülőföldjének mondái, tájélménye egész életén végigkísérték. A három vaskorona című mondafeldolgozásaiban szlovák mondát tolmácsol a huszita háborúk korából. Unokabátyja, NeubaUer Pál, a csehszlovákiai magyar sajtó és regényírás kiváló képviselője. Szántó első, nyomtatásban megjelent cikkét Gö- möri Jenő lapja, a Tűz közli. E cikkben a modern festészet mellett foglal állást. Novelláit Barta újságjában, az Of Szóban is fölleljük. A királyi Romániában élő író merészségére jellemző, hogy Leninről ír megható s izzó drámaiságú elbeszélést. A pozsonyi rádió is játssza a Stradivari című regényéből készült hangjátékot. Regényeinek, elbeszéléseinek színhelye nemegyszer a Vág völgyének festői tája. Tudatosan írtuk azt, hogy festői. Az I. világháború előtt festőnek készült, de világháborús szemsebe, majd teljes megvakulása titkon szunnyadó írói tehetségét élesztette föl s bontakoztatta ki. Az avantgardista festőből nagy hatású, festőiségre törekvő író lett, aki íróvá válása első korszakában a különféle izmusoknak hódol. Levelezőtársa s elvbarátja, Fábry Zoltán, Sebastianus útja elvégeztetett című regényéről ír rendkívül elismerő bírálatot, s szlovákiai szerkesztője lesz
