Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: Ady Endre cseh fordításban
Szántó avantgardista folyóiratának, a Periszkópnak. A szlovák kultúra iránti rokonszenvét bizonyítja, hogy a 30-as években Budapesten Anton Straka társaságába jut, s meleg barátságot kötnek. Erről az író Öt fekete holló című önéletrajzi műve tanúskodik. Földgömb című regényét Arno Krauss még a II. világháború előtti években fordította le, de a náci megszállás miatt nem valósulhatott meg a kiadás. Majd harmic év után jutott nyomdafestékhez e kötet, melyet az fró utószavában helyesen hasonlít a fiatalon elhúnyt prágai író, Karel Schulz Michelangelo-regényé- hez. A reneszánsz világának ugyanolyan érzékletes, teljességre törekvő, szenvedélyes ábrázolása jellemzi a cseh s a magyar író regényét. A mű azt ábrázolja, hogyan készülődik a világ, Anglia, a drámairodalom Shakespeare-hez. A hős a torzó életművű Marlowe, az első Faust-dráma szerzője, s az ő csonkán maradt élete s életműve közvetlen előkészület a shakespeare-í teljes világ, a „földgömb“ megvalósulása előtt. A regény utolsó oldalain a haldokló Marlowe ágya mellett a „stratfordi“ elmondja a Lear király történetét, mert — úgy érzi — ennél többet nem adhat az utolsó útjára indulónak. Az Emberről szól, kit megcsalnak gyermekei, a tudomány, a vallás. Egy marad hű hozzá, az a lánya, akit elcsapott: a Művészet. S ott az álruhás barát is, az Igazság. „Mindenki el fog hallgatni, most a stratfordi jön és beszélni fog az évszázadoknak.“ Nem volt könnyű dolga a fordítónak, mikor e vérbő, olykor az angol dráma jambusaiba átcsapó nyelvet kellett csehül tolmácsolnia. Dicséretére legyen mondva, hogy győzte a versenyt. Nemcsak pontos és értelmileg hűséges, hanem költői is. Mondatai muzsikálnak, ahol kell, s megfelelően tolmácsolják a reneszánsz Anglia művész-alvilágának tolvajnyelvét. A fordító pontos és tömörségében is biztonságos utószóval gazdagította az ízlésesen kiállított cseh Szántó-regényt. A két nép kulturális közeledésének ezzel is jó szolgálatot tett. Fried István Ady Endre cseh fordításban Kis formátumú, csinos kiállítású könyv az új cseh Ady-kötet, válogatás a költő verseiből és prózájából. Nagyon hosszúra nyúló elmaradás pótlása ez a kötet, de úgy rémlik, nem tartozik Ady sikerült tolmácsolásai közé. Pedig a Bredár Gyula válogatta szövegek jó keresztmetszetet adhatnának a magyar költőről, s Kamii Bednár és Ladislav Hradský, a fordító ikerpár mindent megtett, ami egv pontos és filológiai hűségű nyersfordító — Hradský — s egy jő verskultúrával rendelkező költő — ez Bednár — kötelessége. Nem értjük ugyan, miért illett bele a válogatásba Ady egyik politikai klapanciája is, amelynek csak befelé, a magyar olvasók soraiban van értelme és szerepe, idegen olvasó félreértheti. De ez nem hiba még, csak tévedés. Más megformálást érdemelt volna Ady életének krónikája is (ezt Sára Péter magyar irodalomtörténész írtaj, nincs fogó- zója a cseh olvasó számára, helynevei, földrajzi meghatározásai és más adatszerűségei megtévesztőek, gátlásosak. Miért „sylvánská vesnice“ Érmindszent? S miért fontos a költő egészségi állapotának ismertetése a sokkal fontosabb krónikás részletek helyett? De ettől még jó kötetet produkálhattak volna a fordítók. Sajnos, nem produkáltak. Mert bár a kötetben több helyütt is szó esik Ady költészetének megejtő nagyszerűségéről, ez a nagyszerűség a cseh olvasót aligha ejti meg. A fordítók, a válogató különös módon ezt a címet tartották jellemzőnek egy cseh Ady-antológia számára: Egyedül a tengerrel, vagyis: Sám s morém. S ezt a címet a címlapon Ady egyik pózos fényképe, s Léda és Csinszka arcmása képviseli. Az Egyedül a tengerrel a korai Ady egyik érzelgős szerelmi versének a címe, nem fejezi ki Ady egész költészetét, sőt, könnyen félreérthető. Ady nem az erotikus érzelmességnek volt jellegzetes költője, hanem társadalmi, politikai és filozófiai jellegű nagy költő, a Dunatáj s Közép-Európa leglángolóbb, prófétikus kifejezője. A cseh értelmiségnek erre az Advra van szüksége! Mert éppen ezt az Adyt nem Ismeri, s nem tud semmit, vagy nagyon
