Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - VETÉS - Simkó Csaba: Két vers
Simkó Csaba téli ráma A falu körül téli ráma: kivetett nyugalom. A kertek alján kisemmizett fák állnak fehér törvény szerint. Nem mozdul semmi. Néha forgószelek hoznak észak hegyéből valami kék hideget. Aztán marad a fanyar rend — Kutyák ülnek nászt a kerti szűz havon, s a hold romantikus nesszel diófák alá teríti a vézna esti árnyat. Kocsmák nyitnak, füst meg bor szaga lép a lelketlen hosszú útra. Nincsen már érzés sem: a korong-nap távoli mezőkre került. A holdlemez sem ad már fényt, s a csillagok is elkopott jancsiszögek. Kutyák járnak, benézve minden kaputlan udvarra nincs-e kicsapott esteli maradék. S a költő vár még, tüzes mezőkről valami égő vágyat. A falnak fordul — és a negatív elég. Anna Liökovú. háztartásbeli ISzlovákiaI: Libák, olajfestmény negatív
