Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - A szlovák líra 1966-ban (Pavol Horov, Mikuláš Kováč, Kamil Peteraj versei)
Mikuláš Kováč a kémény Valami recseg szél fú Mintha régi kémény dőlne csúcsán kocsikerék s rajta fészek meztelen gólyákkal A kerék még gurul egy percig aztán elfelejti Egy pillanatig még lebeg a toll a levegőben Aztán nehéz csend mint mikor sztrájkolnak a harangok s csengők Volt egyszer egy kémény Lesz majd másik De mi lesz a gólyákkal? Valami naponta lehull s ami a romokból kinő már nem a te szemeddel néz Kettőzve látsz mintha egyetlen magányon belül sokan volnátok érzés A hárs ejtőernyőcskéin csendben leszáll az éj s fel-le jár a kertben csőre töltött fénnyel De te nyiss ajtót az asztalra tegyél kenyeret és kést s énekelj fennszóval Lehet hogy egy fehér alak feketén majd fölém dől hogy testem egy árny fénykéssel kiszeli a sötétből hogy valaki átszűr múzeumi karddal külön törvény szerint rejtjeles parancsra hogy egy szemgödresincs valaki elsirat koturnusait az erkélyre akasztja megtesz hőssé s beír a történelembe három rövid sorban egy napra egy percrp ennyit él a pille De te nyiss ajtót jön a három király kezükben jóságos kréta s harangszó előtti fény A hárs ejtőernyőcskéin csendben leszállt a nappal s csőre töltött homállyal hasal a fa mögött
