Irodalmi Szemle, 1967
1967/5 - A szlovák líra 1966-ban (Pavol Horov, Mikuláš Kováč, Kamil Peteraj versei)
A szlovák líra 1966-ban A címet itt nem az 1966-os év szlovák költészetének az értékelése követi, hanem szemelvények három díjazott, tehát a kritikusok egy csoportja szerint felfigyeltető verseskötetből. Pavol Horovot (Koráby z Ianova — Génuai hajók c. kötetéért) és Mikulás Kováčot (Modrá labut — Kék hattyú c. kötetéért) a Slovenský spisovateľ Könyvkiadó tüntette ki díjjal, a fiatal Kamii Peteraj pedig (Čas violy — A hegedűk ideje c. kötetével) a PEN harminc éven aluli szerzők számára kiírt pályázatán nyert bronzérmet. (t) Pavol Horov metamorfózisok Szomorúfűzek: lósörények vad viharban örvénylenek. Találd ki, mi, zeng a fülemben? Emlék? Vagy forró döbbenet? S a valóságban: arany hajtincsek szikrázó, dacos lobogása. Mit suttogtok? A szerelemnek rég nem hisz már szívem, az árva. S ismét egy új kép. Szomorú dráma: Kigyúl a függöny, lángra kap, minden recsegve dől a lángba. Az előadás elmarad. Egyszóval ősz van. Süvölt kegyetlen búcsú gyanánt a szél, a szél, Agak zörögnek, lombjuk leverten. Bús istrángok: jöjj hát, kötél. a csendből A város sok komor zaja elszunnyad, óceánban a morgás. A homály lombjain csillagok zúgnak: méhek — közel a hordás. Királyasszony az éj, fekete kéjnő, sötét lapulevél. Csak a faágak nyújtóznak kéklő örök céljuk felé. Az ember alszik, gyerek szusszan. Verten hallgat a fegyver-lárma, s emelkedik a csendből ködként az emberiség örök álma. Tözsér Árpád fordítása Zs. Nagy Lajos fordítása
