Irodalmi Szemle, 1967
1967/4 - VETÉS - Mészáros János: Versek - Keszeli Ferenc: Versek
Mészáros János úton hazafelé Havazik Az órámnak megtiltottam a ketyegést Nagyon szép ez a nyüzsgés Vajon repülök-e ez éjszakában? Repülni jó de csak ha a hó esik Repülök tehát nem vagyok gazember város november Álmos eső sártenger a saruja Agyonütött lámpafényben a járókelők tutajoznak Hitújítási idő A hivatottság fluktuál Az otthon hiábavaló fertőtlenítése fellapozza az időveszteséget És kacagnak a mammutok. Az utca szobájában óvatosan lépegetsz Félsz nehogy megbotolj a megerőszakolt természet smirglipapír huzatjában Még az ég is becézve simogat Ez a város fehérkötényes-nagymamám-illatú Létezik egyáltalán prüszkölés? Látott valaki lábnyomokat? Csak a fülem figyelmeztet a szívdobogásomra Reszeli Ferenc ének a talajon Oda a sörszag oda a virsliíz semmi futó bordó szőnyegek hiába bámultok nadrágom szárába mától csak a meztelen talaj hív Hiába fut felém a villamos két szál sínen pucér szeretőimmel tele félrelépek hisz ezer az utam ök csak hadd fussanak bele a semmibe múltam foltjai mint falra kent legyek elszáradnak iehullanak lassan arra a talajra ahol „ketten“ állunk ahol az ágyunk áll s belenyújtózik az estig tartó nappalok testébe Eljöttél élni oda ahol az iparvágány vonul ahol a szobában csak annyi a kenyér- amennyit a megtestesült magány egyszerre felél Eljöttél — zörgő tartálykocsik hangját túlcsörömpölni fehér tányérokkaE íróasztalon mosogatni kenyeret tartani a polcon hogy teljék holnapra is Eljöttél asszonyomnak merőkanalat hoztál a házhoz s tiszta függönnyel díszítetted a kívüli sivár tájat tájdíszítő
