Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - FIGYELŐ - Josef Skvorecký: Halál a Tű-sziklán
— Körülbelül félúton van — mondta. — Még nem jutott túl a párkányon. — S tudja, hogy biztosítjuk — mondta a hadnagy, s a lányhoz fordult, aki halvány volt, halványabb, mint szép platinaszőke haja. — Két perc tizenhét ide, egy-két másodperc a gyilkosságra, két perc tizenhét vissza. S a másik csak most tette meg az út felét. Nem is egészen a felét. — De miért? — szipogta a lány erőtlenül. — Mondja meg nekem, miért? Elvezették. Kissé hisztérikusan viselkedett, s már nem látszott olyan szépnek. A hadnagy elgondolkodott. Ismét széttekintett a sziklavároson, mely néma volt, titokzatos és kissé félelmetes. Kezdtek lemászni a Tűszikla tetejéről. A nap már lefelé tartott, s erre a kísérteties jelenetre a vér vörös színéhez hasonló fényt vetett. A hadnagy megint úgy érezte, hogy mindez csak álom. Elégedetlen volt. Mindannak ellenére, hogy a rekonstrukció megegyezett feltevésével. Megfordult. A másik oldalon, a Kilátó mögött, mint valami fekete ujj egy másik, még magasabb szikla ágaskodott, mintha a vöröslő napot fenyegetné. Vagy mint egy fejére állított pirospontos felkiáltójel, villant keresztül a hadnagy fején. Megdöbbent. Ügy érezte, valami kezd valamivel összefüggni, egésszé összeállni. Egyelőre csak bizonytalanul, kuszáltan. Megfordult, és lekiáltott: — Vezessék ide Bartošt! — Mi az ott, kérem szépen? — mutatott a fordított felkiáltójelre. — A? A Kúp-szikla — mondta bágyadtan Bartoš. — Egyes. — Egyes? A legalacsonyabb fokú megterhelés. Felszerelés nélkül is megmászható. Csak úgy, turista módra. — Ugyan kérem! Olyan magas sziklát? — A megterhelés nem függ össze a magassággal — mondta szárazon és büszkén Bartoš. — És le is lehet mászni felszerelés nélkül? — No, bizonyára le is lehet. De jobb leereszkedni. Ott a hágcsóvas, látja? — mondta, majd hirtelen így szólt: — Nézze, hadnagy elvtárs, biztos, hogy nem Jifina tette. Én... — Akkor menjünk, nézzünk szét ott — vágott szavába az öreg kriminalista. — Gondolja, hogy fel tudok oda mászni? — Igaz, valamikor sportoltam, de ... — Oda bárki felmászhat — mondta izgatottan Bartoš. — De Jifina... A hadnagy már energikus léptekkel indult lefelé a Kilátóról. Ügy látszott, hogy Bartoš igazat mond. A Kilátótól elforduló nyugati oldalról nyaktörő, de megmászható turistaút vezet a Kúp-sziklára. Kissé kifulladtan értek fel a csúcsra. Mesés kilátás nyílt innen a Tű-sziklára, mely olyan volt, mintha lelkesedve húzódna meg a Kilátó fenyegető kiugrója mögött. A Tű-szikla csúcsa mintha vértől lett volna vörös. De csak a rávetődő napfénytől volt olyan. A hadnagy vizsgálgatni kezdte. Tisztán kivette a traverzot s azt a képződményt is, amelyet Bartoš órának nevezett. A rózsaszín és kék keleti
