Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: A tenger mélyébe
A tenger mélyébe Fiatal szlovák prózaírók antológiája „Ha az ember eltűnődik, vajon mi fűzi össze ezeket a 25—30 éves fiatal írókat, vagyis mi indokolja, hogy közös könyvben szerepeljenek, első benyomása az lesz, hogy őszinték, vagy legalábbis legfőbb törekvésük, hogy őszintén ábrázolják, ki-ki a maga ismeretei alapján, az emberek világát.“ — Ezekkel a szavakkal indul a szerkesztő bevezető magyarázkodása, s nem sokban különbözik a hasonló antológiák fülszövegétől, amelyeknek a szerkesztői ugyancsak kötelességüknek érzik, hogy a csokorba kötés tényét valamiféle harmonikus egymáshoz tartozásra vezessék vissza. Ugyanakkor a valóságban a legjobban szerkesztett antológiák is a legkülönfélébb véletlenekből, a szerkesztő szubjektivizmusából, a könyv objektív terjedelméből, a pillanatnyilag érzékelhető irodalmi hatásokból és még számos másból állnak össze. Jó esetben mindabból a különféleségből és egyediségből, amellyel az írók egymástól különböznek. A hasonlóság nem az irodalom flórája. Az írók, ha írók, egymáshoz nem hasonlítható, megismételhetetlen növényfajták. Az őszinteség szándéka meg olyan általános és meghatározhatatlan, hogy a modern emberi viszonyulásokban ez sem megkülönböztető, sem hasonlító jelentőséggel nem bír. Azt hiszem, kár hosszasabban időzni az ilyesféle meghatározásnál: ez őszinte, az kevésbé őszinte író. Banális frázisnál ez is, az is aligha több. Szerencsére a Tenger mélyébe írói nem is ebben hasonlítanak, vagy különböznek egymástól. Amiben különböznek és - hasonlítanak, az konkrétabb és kitapinthatóbb. A hasonlóság, amint látni fogjuk, mindenképpen csak külső hatás lesz, és sohasem belső tulajdonság, amely írók esetében mindig csak különbség lehet. A kötet nyolc íróját kívülről elsősorban műveltségi élmények kötik össze. Valamennyien főiskolát végzett fiatalok, könyvélményeikben a francia új hullám, Osborn dühöngő fiataljai, beatles-ritmu- sok egészítették ki a kötelező olvasmányokat és a klasszikusokat. De akárhonnan szármáznak is ezek a külső hatások, bármiféle stílustörekvések is a sugallóik, a kötet íróin keresztül — s ez a további egyezés — valamennyi irány egyfelé tájolódik: honi talajt keres magának, ahol lehorgonyozhat, ahol megfoganhat. Többen megjegyezték már, hogy valamennyi művészeti ág közül az irodalom a legnemzetibb, mintha az anyanyelv földje vagy karója már eleve egy helyre igyekezne rögzíteni a legmesszebbre kapaszkodó vagy bámészkodó kúszónövényeket is. Ez a helyhez kötöttség azonban a legtöbb esetben nem földrajzi Jellegű; egy nép, egy nemzet hagyományos atmoszférája, szélesebben értelmezett szellemi határa keríti be. Csakhogy ennek a kötetnek az írói telke földrajzilag is determinált. Johanides legképtelenebb és legáltalánosabb gondolatai sem utaznak messzebb Prágánál. Kužel fiataljai is olyan közelben építik a kerítést, hogy aki egy kicsit is elmegy, vagy arrébb csavarog innen, az Bombay- ig meg sem áll. S hogy jól megértsük, ebben a meghatározásban Bombay nem konkrét város, mindössze annyit Jelent: ha nem vagy itt, akkor nagyon messze vagy. A nemzeti determináció földrajzi determináltsággá szűkül. Szlovákia atlaszáról Šikula balladás Mandula Ja sem akar lelépni, és még Vilikovský gondolatjelektől megfosztott párbeszédei is falutól faluig futnak, s itt tipegnek, szaladgálnak, vándorolnak Blažková, Bal- gha, Hykisch és Jaroš elbeszélésének figurái is. Annál különösebb aztán, amikor ezen a gondosan bekerített területen Vilikovský egyszerre angolul kezd beszélni. Aggódunk is érte, nehogy kár- bavesszen a szavak értelme, mert a falu határában ugyan ki is értené meg. Valaki erre megnyugtatóan közbeszólhatna, hogy hiszen Tolsztoj hősei is eleget fecsegtek franciául. Csakhogy az még Péterváron történt olyan zsúrokon és bálokon, ahol valóban így beszéltek; nem is lett volna korhű az író, ha mindent oroszul mond. Ugyanakkor Tolsztoj muzsikjai egyszer sem beszéltek franciául, még a Háború és békében sem, egyszerűen azért nem, mert nem tudtak franciául. Vilikovský tud angolul, de olyan földrajzi tájegységet választ magának,