Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - DISPUTA - Hocman Gábor: Amerikai szociológus az amerikai osztályokról
bridget, többet tartózkodik otthon, és csak mint néző szerepel a sportban, míg az „elit“ inkább társaságba jár, többet olvas és az aktív sportolás híve. A sex-appeal és a barátság szociológiája. A magasabb osztályok nézete az, hogy a házasságtörés elterjedtebb az alacsonyabb osztályokban. Az alátámasztó osztályok viszont úgy tartják, hogy éppen a magasabb társadalmi körök folytatnak erkölcstelen és perverz életmódot. A magasabb szinten levő csoportok általában később kötnek házasságot, mint az alacsonyabb szinten élők. Ez a jelenség talán azzal függ össze, hogy az „elit“ hosszabb ideig jár iskolába, mint a többi osztály képviselői. Ami a barátságot illet, logikus, hogy a társadalmi csoportok tagjai leginkább egymás közt barátkoznak. Ritka eset, hogy közelebbi kapcsolat fejlődne ki különböző osztályokhoz tartozó emberek között. A magasabb szinten élők nem vágynak az alacsonyabbak társaságára. Mintha a régi vicc valósulna meg új formában a verekedős kisfiúról, aki elmondta, hogy nincsenek barátai, mert akik őt megverik, azokkal nem barátkozik, és akiket ő ver meg, azok vele nem barátkoznak. A társadalom igája. Tagság egy „elit“ magánklubban — ez az, amire sok középosztálybeli ember vágyik. Ám az elsőrangú klubokba meglehetősen nehéz bejutni, a Martha Washington Clubba belépni kívánó hölgyeknek például négy klubtag írásbeli ajánlására van szükségük, azonkívül a Felvételi Bizottság „egy bizonyos ideig“ mérlegelheti a kérelmet; a vezetőség legalább két tagjának személyes kapcsolatban kell lennie a leendő taggal, de a Felvételi Bizottság szavazásakor elég két fekete golyócska, hogy a klubtagságra vágyót „kigolyózzák“. A klubtagság viszont sokat jelent: egy bizonyos társadalmi csoportba tartozást, jó nevet, üzleti kapcsolatokat is. Ezért néhány cég maga fizeti alkalmazottainak az „elit“ klub tagsági díját. A társadalmi gátak már ifjúkoruktól kordába zárják az embereket. Míg az alacsonyabb szinten élő gyerekek nagyobb szabadságnak örvendenek, moziba és „kijárnak", a közép- és felsőosztályok gyermekei ifjúkoruk óta tanulják a „jómodort“, többet kell olvasniuk, tanulniuk. Az alacsonyabb szinten élő gyermek társadalmi kötelezettségek nélkül, csak az utcai barátságokban talál társaságra, a felsőbb szinten élő a cserkészek és az YíMCA klubjaiban kerül kapcsolatba a magához valókkal. A fiatalokkal kapcsolatban Packard érdekes pszichológiai megfigyeléseknek ad helyet. A középosztály ifjúsága a jövőnek és a munkának él; az egyetemet a sikerhez vezető útnak tekinti; igyekszik jól megállni a helyét. A magasabb osztályhoz tartozó fiatalok inkább a létezésre, mint a tevékenységre terelik figyelmüket. Beléjük nevelték, hogy ők valakik, és nem kell túlságosan törekedniük az iskolában, hogy a helyüket megőrizzék. Számukra inkább a múlt a fontos, a karrier már születésüknél fogva megalapozott. Az alsóbb osztályok gyermekei számára a jelen a fontos. Bizonyos mértékben hedonisták. Nem sokat törődnek a jövőjükkel, tudják, úgysem lesz gyöngyéletük ezért nem is igyekeznek feljebbvalóik előtt „jó fiú“- ként feltűnni. Mi módon határozhatnánk meg pontosabban egy-egy ember osztályhelyzetét? McCall chicagói szociológus a következő hat tényező szerint rangsorolja mennyiségi szempontból az embereket: foglalkozás, iskolai műveltség, a bevétel forrása, lakóhely, a lakás típusa, a jövedelem nagysága. Legfelül a sikeres üzletemberek vannak, egyetemi végzettséggel, örökölt vagyonnal és legalább két házzal; alul az alkalmi munkások, napszám keresettel és albérleti szobával. Mit áldozunk az osztályért? Azok, akik emelkedni szeretnének a társadalmi ranglétrán, sokszor drágán fizetnek törekvéseikért. Állandó nyomás alatt élnek — meg kell állniuk a helyüket, jó viszonyban kell lenniük a főnökükkel, több a kiadásuk, mint azoknak, akik elégedettek a helyzetükkel. A társadalmi ranglétrán mozogni veszedelmes — akár felfelé, akár lefelé irányul ez a változás. Akik saját osztályukban nem „állják a sarat“, és lassan lejjebb csúsznak, kétségbeesetten igyekeznek — néha alkohollal és kábítószerekkel növelni képességeiket, tartani a helyüket. A régi osztályhoz tartozó barátok elfordulnak tőlük, a munkatársak kerülik őket. Érzelmi válságban szenvednek, néha szadista-mazochista vonások is jelentkeznek bennük.
