Irodalmi Szemle, 1967

1967/3 - DISPUTA - Hocman Gábor: Amerikai szociológus az amerikai osztályokról

De a felfelé „kapaszkodó“ karrierista sincs a legirigylésreméltóbb helyzetben. Bizonyos értelemben véve magára marad — elhagyta régi osztályát, s az újat még nem érte el. Sokszor kénytelen állást, lakást, társaságot változtatni; felbontani sok érzelmi és társadalmi kapcsolatot. Gyakran más városban kell új lehetőséget keresni; kénytelen szakítani olyan emberekkel, akik nem igyekeznek magasabbra jutni. Egy alacsonyabb szinten élő feleség is visszahúzhatja a rangra vágyót.

Ezért mindkét embertípus gyakran szenved pszichoszomatikus bántalmak- ban. Az állandó lelki feszültség gyakran idézhet elő neurózisokat, érzelmi zavarokat. Depressziók és izgatott állapotok is előfordulnak.

A tipikus „törtető“ osztályokban — a középosztály, a korlátozott sikerű osztály — gyakoriak a pszichoszomatikus eredetű betegségek: a gyomorfekély, a magas vérnyomás, az allergiák. Joseph A. Kahl írja: „Ha a középosztályra az állandó jélelem,a neurotikus cselekvés - kényszer a jellemző gyomorfekéllyel súlyosbítva, addig a magasabb társadalmi osztályokban az unalom betegsége pusztít, alkoholizmussal komplikálva.“

Merev társadalmi struktúra. Packard kilenc olyan tényezőt sorol fel, amelyek még inkább lezárják, összeszűkítik a már amúgy is merev társadalmi gátakat.

1. Régen a munkás „alulról“ kezdte, a gyárban, és idővel előléptették: szakmunkás, művezető, majd üzem- és vállalatvezető lehetett. A mai automatizált gyárban ez lehetetlen. Ott vagy a legegyszerűbb munkát végző segédmunkásra, vagy képzett mérnökre van szükség; a távolság közöttük szinte áthidalhatatlan, lehetetlen a magasabb pozícióba „belenőni“.

2. A különböző állásokat csak megfelelő műveltség árán lehet betölteni.

3. A munkakör egyszerűsödése és specializálódása. Az automata gépeket a segédmunkás néhány egyszerű mozdulattal működteti; semmi szükség a gondolkodásra, kezdeményezésre. Az ember ilyen viszonyok között elveszíti a munkakedvét.

4. A növekvő bürokráciának négy jele érdemel az osztálygátak emelésével kapcsolatban említést: a személytelenség, a szabályok rendszere, a tekintélyek hierarchiája és a specializáció. Mindez eltávolítja, elkülöníti az embereket; a

„főnök“ szolgálati úton továbbított parancsok rendszerévé változik.

5. A vezetőség eltávolodása a munka kivitelezőitől. Manapság az üzem vezetői gyakran egész más városokban székelnek, és csak hírből ismerik a gyár és az alkalmazottak problémáit.

6. A szakszervezetek is hozzájárulnak, hogy a munkások megrekedjenek osztályukban. A tagok a szakszervezettől biztonságot és előnyöket kapnak, viszont ezért bizonyos mértékben osztályszabadságukat áldozzák fel, például csak bizonyos típusú munkát végezhetnek.

7. Egy-egy társadalmi osztály képviselői maguk is igyekeznek lezárni a kapukat az alulról jövők előtt.

8. A politikusok egységes csoportok kialakítására törekednek átmeneti kategóriák nélkül, mert ezek „könnyebben kezelhetők“.

9. Az osztályok differenciálódását azok területi elkülönítése is elősegíti.

Tulajdonképpen csak három módja van annak, hogy valaki egy magasabb társadalmi csoportba kerüljön:

— Azt a benyomást kelteni, hogy az ember máris magasabb osztályhoz tartozik, elfogadván és használván annak valamennyi külső jelét. Néha aztán valóban bekövetkezik, hogy az igyekvő ember bekerül a kívánt csoportba.

— Biztosítani gyermekének a megfelelő műveltséget. Ez ugyan önmagában véve még semmit sem nyújt, de legalább alkalmat ad a karrierre.

— Feleségül venni a főnök lányát.

Pillantás a jövőbe. Eddigi fejtegetéseink a merev osztálystruktúrát bizonyos értelemben negatív adottságként fogták fel. Kíséreljük meg most fordítva tenni fel a kérdést: fenntartsuk-e a társadalomban az osztálykülönhségeket? Packard öt tényezőt sorol fel, amely az osztályrend javára szól:

1. A társadalom rétegekre oszlása előmozdítja a nehéz és felelősségteljes hivatások betöltését, ambíciókat serkent az emberekben. Aki tizennyolc évig tanult és dolgozott, hogy orvos lehessen, joggal vár megbecsülést a társadalomtól.

2. Sok ember természetesnek találja az osztálykülönbségeket, és elfogadja. Gyakran apáról fiúra szállnak a foglalkozáságak, s az emberek nem kívánnak változtatni ezen — még egy „jobb“ állás kedvéért sem. Beilleszkednek a