Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - DISPUTA - Hocman Gábor: Amerikai szociológus az amerikai osztályokról
nikációs központja van, s így nem kell lépten-nyomon idegenekbe, nem kívánatos elemekbe botlaniuk. A munkakör presztízse. Az ember társadalmi megbecsülésének, osztályhelyzetének talán a munka a legáltalánosabb jelzője. A Packard által közölt sorrendben a legmagasabb helyet az orvosok, bírók és egyetemi tanárok foglalják el, a lista végén az utcaseprőket és a cipőtisztítókat találjuk. Melyek azok a jelek, amelyek szerint a „fontosabb munkakör“, a magasabb társadalmi csoporthoz való tartozás kérdése eldől? Ezek: — a munka társadalmi fontossága — a munkahellyel járó tekintély és felelősség — a munkához szükséges műveltség — a munka kivitelezéséhez szükséges észbeli képesség — a munka tekintélye — s nem utolsósorban a jövedelem, amely az adott foglalkozással jár. Ebben a társadalomban még a prostituáltaknak is megvan a pontos, merev hierarchiájuk. Az 50 dolláros „call girl“- ök nem szeretik, ha a 30 dolláros kávéházi kartársnőkkel emlegetik őket együtt, ezek viszont a 20 dollárért utcán sétálgató társakat nézik le. Az iroda nagysága, a berendezés értéke is fontos jelzője lehet a hivatalnok társadalmi helyzetének. A Wall Street Journal így írja le a Ford-cég egyik alkalmazottjának karrierjét: amint e- melkedett helyzete fontossága, úgy nőtt irodájának a nagysága is. Az iroda bútorzata értékesebbé vált, aztán nevét is kiírták az ajtóra. Később szőnyeg került az iroda padlójára, és külön parkírozóhely jutott kocsijának. Majd megkapta •az igazgatói mosdók kulcsát, és tagságát a helyi klubban. Végül ingyenes reprezentatív kocsit kapott a cégtől.“ A gépkocsi különben is fontos jelzője a társadalmi helyzetnek. Míg az alacsonyabb rangú beosztottak olcsó Ford és Chevrolet kocsikat használnak, a vezetőség Lincoln és Cadillac típusú autókon jár. És ez nemcsak az árkülönbségre utal! Ha egy alacsonyabb beosztású alkalmazott drágább kocsin járna, mint a főnöke, ez úgy hatna, mintha meg nem érdemelt kitüntetést tűzött volna ki. Le kell-e az alkalmazottnak bélyegeztetnie munkába érkezésének idejét személyi kártyáján, vagy sem? A hivatali ajtón vagy a műhelyeken át jár a munkahelyére? Szép és jómodorú-e a felesége? — Néha ilyen apróságok is fontosak a társadalmi rang szempontjából. Packard még egy fontos kérdésre tér ki munkájában. Az „erőskezű individualizmus“ amerikai eszménye ma már a múlté. A megfelelő ember manapság a „teamworker“ — az, aki helytáll a munkaközösségben! A legfontosabb — beilleszkedni a cég hierarchiájába, teljesíteni a parancsokat, konform tagja lenni a csoportnak. Azonkívül a jó munkaerő nemcsak testi erejét és szellemi képességeit szenteli a cég szolgálatának, hanem teljes egyéniségét. Reprezentálnia kell cégét öltözködésével, viselkedésével, társadalmi kapcsolataival és konform életmódjával egyaránt. Az ízlés és a magatartás korlátjai. Az öltözködés módjában is megnyilvánulnak az osztálykülönbségek, bár nem mindig logikus formában. A magasabb osztálybeliek általában hétköznap elegánsak. A hét végét piszkos nadrágban, kockás ingben, nyakkendő nélkül töltik — ellentétben az alsóbb osztályok tagjaival, akik vasárnap húzzák magukra az „ünneplőt“. ízlés dolgában a felsőbb osztályok többnyire igényesebbnek bizonyulnak. A sötét árnyalatú bútorokat, a tompa vagy pasztellszínű bútortextilt, a modern képeket részesítik előnyben az alátámasztó osztályokkal szemben, akik az élénk, majdnem rikító színeket kedvelik. S még egy érdekes megjegyzés: ha felfelé haladunk a társadalmi osztályok létráján, mind gyakrabban találkozunk kövér férfiakkal — míg a nők esetében pont az ellenkezőjét tapasztaljuk. . A magasabb osztályokra a hűvös, tartózkodó modor jellemző. Ismeretes, hogy néhány elsőrangú iskola (pl. Harvard Egyetem) a beszédben is különleges ejtésmódra szoktatja diákjait. Érdekes különbségnek bizonyult, hogy az alacsonyabb szinten élők az édes és savanyú ízeket kedvelik, míg az „elit“ a sós, kesernyés és fanyar ízkülönlegességekben leli kedvét. Ez talán úgy magyarázható, hogy az utóbbi ízekhez általában drága ételek útján jut el az ember. Ami a szórakozást illeti, az alacsonyabb társadalmi osztályok tagja többet táncol, szívesebben játszik pókert, mint
