Irodalmi Szemle, 1967

1967/3 - DISPUTA - Hocman Gábor: Amerikai szociológus az amerikai osztályokról

A munkásosztályt olyan emberek al­kotják, akiknek állandó, megszokott munkájuk van. Ez a munka általában kevés szakképzettséget igényel, kivitele­zői érettségi bizonyítvány nélkül is el­boldogulnak vele. Legtöbbjük gyári mun­kás, gépkocsivezető, elárusító vagy pos­tai alkalmazott. A közfelfogás szerint jó, rendes emberek, de sohasem viszik semmire. A valódi alsó osztály tagjaira min­denki felülről néz. Iskolába általában csak a törvény által előírt korhatárig járnak, kétes sikerrel. Nincsenek állan­dó alkalmazásban; munkájukkal, élet­módjukkal nem sokat törődnek, nincs vesztenivalójuk, nincsenek ambícióik, ambíció csak ott léphet föl, ahol az egyén léte biztosítva van — csak akkor gondol a gyermeknevelésre, ha tudja, hogy hol és hogyan fogja megkeresni a betevő falatot, és van hol aludnia a családjának. A társadalmi megvetésre kétféleképpen reagál — vagy visszaüt és bűnözővé válik, vagy apatikusan visz- szavonul. Ezeknek inkább megértésre, mint jótékonyságra volna szükségük. Az amerikai társadalom azonban nemcsak vertikálisan van osztályokba rendezve, hanem horizontálisan is: pél­dául egy néger magas társadalmi hely­zetre tehet szert a négerek közösségé­ben; ez a csoport azonban más, mint a fehéreké. Ezt a társadalmi különbséget talán néhány egymás mellett álló eme­letes házhoz lehetne hasonlítani: az ember különböző emeleteken lakhat az egyik házban, de nem találkozik a másik ház vele egy emeleten lakó lakójával. Ezek a „horizontális megoszlások“ a legkülönbözőbb kritériumok szerint vizs­gálhatók; például aszerint, ki milyen régen lakik egy-egy városban (az újon­nan jöttek társasága különbözni fog az „őslakóétól“); a nemzetiségi megoszlás csoportokba, sőt városnegyedekbe gyűjti az egy nemzetből jöttékét; csoportok alakulnak ki felekezetek között, nem is beszélve a faji különbségeket jelentő néger, kínai és portorikói csoportokról. Mindezeket összegezve, Packard így értelmezi a társadalmi osztály fogal­mát: „Osztály az én felfogásom szerint a társadalom bármelyik embercsoportja, amely egyenlő társadalmi pozíciót (sta­tus) vagy származási rangot tölt be, amely a maga csoportját más társadal­mi csoportoktól differenciálni, elkülöní­teni törekszik — és amely olyan élet­stílust választ, amelyik ezt az elkülö­nülést elősegíti.“ Vizsgáljuk most meg azokat a jeleket, amelyek az egyes osztályok különböző­ségét mutatják, amelyek a társadalmi csoportokra nézve jellegzetesek! Az em­berek valósággal kötelességüknek érzik, hogy osztályuk jeleit, szimbólumait meg­szerezzék, és büszkélkedjenek velük; ha valaki — karrierje során — igényt tart arra, hogy magasabb osztályba lépjen, elsősorban az új „status“ színvonalait „köteles“ beszerezni. Legyünk sznobok! A sznobság egy bi­zonyos mértékig minden társadalmi cso­portban megtalálható; de minél maga­sabbra hágunk a ranglétrán, annál több sznobságot várnak el tőlünk a felebará­tok. Vegyük például a lakóházakat! A ma­gasabb osztályba tartozók nem a leg­szebb, még csak nem is a legkényelme­sebb házakat vásárolják, hanem olyano­kat, amelyek az amerikai hagyományok­ra vezethetők vissza. Egy közép-nyugati milliomos gyönyörű olasz stílusú villát vásárolt, de nem sikerült bejutnia a magasabb osztály tagjai közé. Nemso­kára lebontatta a villát, és hagyomá­nyos típusú farmházat építtetett. Az ellenségeskedés megszűnt, szívesen fo­gadták családját a számára eddig elér­hetetlen körökben. Mivel a francia nyelv a sznobos meg­jelenéshez tartozik, a magasabb osztá­lyoknak felkínált házak prospektusaiban sok francia szó használatos. A tradíció­hoz való ragaszkodás másban is meg­nyilvánul. Lake Forest város „gazdag“ negyedében még most is gázzal világít­ják az utcákat. Ebben gyökerezik az amerikaiak előszeretete a régi típusú lakásberendezések iránt is. Mondd meg nekem, hol a lakásod ... Sok millió amerikai kíséri figyelemmel a ház külalakja mellett annak helyét is. Egy magasabb társadalmi körökhöz tar­tozó egyén nem élhet akármilyen szom­szédok között! Minden városban van egy „jobb em­berek negyede“. Sokszor egyenesen az utca vagy a negyed nevét használják, azzal fejezik ki, melyik társadalmi osz­tályba tartozik az illető. Az „elit“ osz­tályok azonban nem tűrik, hogy „más“ emberek keveredjenek közéjük. Ezért a többi társadalmi csoport tagjai más­más negyedekben élnek. Minden negyed­nek saját üzleti, kulturális és kommu­

Next

/
Oldalképek
Tartalom