Irodalmi Szemle, 1967
1967/3 - Batta György: Testamentum (részletek a szerző készülő kötetéből)
Batta György testamentum (Részletek a szerző készülő kötetéből 1 AZ IRÄS Kezdetben kapitalistaként gyártottam a verset: el akartam foglalni néhány lány-piacot. A versek — máig sem értem — hatottak! Ám a kamaszkorú rímszerész nem tudott mit kezdeni a vele egyidős, de már szikrázó mellű amazonokkal. Órákig álltunk a csillagok alatt, s olyanokat sóhajtottunk, hogy egyszer, Fokföld közelében, felbillent egy vitorlás. Az írás kéjét hamarább ízleltem meg, mint a szerelemét. Gyönyörűséggel töltenek meg az ötlet-felszabadította energiák, íme: Teremtettem egy hölgyet, nem feketeszoknyásat, imákat mormolót, inkább tarkaruhákat viselő hatvanéveset, akinek frappáns ötlete támad: „Múzeumot nyitok, a HÍMEK MdZEUMÄT!“ Már ez az első elképzelés elfelejtetett minden mást a világból. Már csak a hölgyet, és a HÍMEK MÚZEUMÁT láttam, a kiállított ereklyéket „kommentáló“ asszonyság szavai zengtek: „Uraim és hölgyeim! Eme parányi tokban látható, rudacskák közé feszített hajszál J. B. úr adománya. Hálából — mert emlőim tüzénél melegedhetett, — itthagyta egyetlen hajszálát, fejének minden díszét. Lehet, hogy e hajszál nem is frizura, hanem titkos antenna volt, melyen J. B. úr a világ jeleit vette!“ Láncreakciószerűen szabadultak fel az újabb képek az agy ráncai alól: „Ö igen, ebben a műanyag-zacskóban lebegő valami levegő. Hajdanán gyönyörű alakú, izmos férfiút fogadtam, ám amint ruháiból kibújt, kiderült: izmai fel voltak fújva. Nem szalaszthattam el az alkalmat, a szelelő bicepszek tartalmát e zsakuba tömörítettem.“ „Egy ízben mafla férfivel vert a sors. Combjaim az előírásosra hevültek, kebleim sisteregtek, és ez a tehetetlen férfiú még mindig nem tapintott a lényegre. Aztán észretért keserv es-valahára, de a döntő pillanatban komikussá fajult az izzó jelenet:
