Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - FIGYELŐ - - SZI -: A pszichoanlalízis
szí. Ki volt Edith Piaf? Ő maga úgy mondja: olyan ember vagyok, aki éneklésre és szerelemre termett. Az éneklésre tehetsége tette alkalmassá. A szerelemre ösztönei. Nem tartozott a vakítóan csinos, sex-appeales nők közé. Sokszor elszomorodott, ha tükörbe nézett, mégis volt, aiki éveken át üldözte, kísérte fellépésről fellépésre, kávéházból kávéházba, rnaťt nem tudott szabadulni az emlékektől. Ez a francia nő legalább olyan szép mondatokat diktál kórházi ágyán az írógépbe, mint amilyen sanzonokat énekel. Mi ez a kis Iklönyv? Sok-sok untató olvasmány után végre egy friss emberi mű. A pszichológusok jól tanulmányozhatják rajta, mi is az az őszinteség? Az orvosok kiböngészhetik: hol kapcsolódik egy művészben az „ösztönös“ ezernyi vezetéke a „tudatoshoz“? És az olvasó? Megismerheti egy picit közelebbről a rádióból, televízióból, hanglemezekről már ismert és csodált művészt. Azt az embert, aki egymillió frankkal segíti ki az utcán felfedezett szerencsétlen, fiatal anyát. Azt a Pia- fot, aki még ezeket az olcsó, színpadias benyomást keltő dolgokat is tiszta szívből, őszintén csinálja. A kritikus töpreng egy picit: mégis, hová tegye ezt a velejéig őszinte könyvet? Hová sorolja műfaját? Nem nehéz eldönteni: oda, ahol a tiszta emberi vallomások sorakoznak. Batta György A pszichoanalízis A tudománynak a freudizmussal szembeni álláspontja kezdettől fogva bizonyos kettősséget hordozott magában. Voltak, akik apostolaivá váltak, és voltak, akik annak egészét, vagy bizonyok részeit szkeptikusan, fenntartásokkal fogadták. De függetlenül a vele szemben tanúsított magatartástól, talán egy elmélet sem gyakorolt nálánál nagyobb hatást Európa, később az egész világ pszichiátriájára és pszichológiájára. Szinte természetes, hogy befolyása szülőhazájában is megnőtt (Freud a morvaországi Príborban született), és aránylag sok művét lefordították csehre is. A csehszlovák orvosok és szakemberek „freudizmusa“, illetve vele szemben tanúsított magatartása nem különbözik az 1920—40-es évek általános reakciójától. Később az 1950-es évek hivatalos álláspontját a kategorikus elutasítás jellemezte, és a freudizmust a burzsoá pszichológiában elterjedt reakciós irányzatként kezelték. Ez legjobban C. Mi- chalová Kritické poznámky k psychoanalýze címen (1950-ben) megjelent művére jellemző. Ő ekkor még így búcsúzik könyve végén Freudtól: „Ha visszatekintünk e munkakedvböl kifogyhatatlan életre, arra a gáttalan fantáziára, melyet egy velejéig egészségtelen, ellentmondásos rendszernek áldozott, úgy tűnik, mint az olyan ember sorsa, aki nem találta és nem is kereste a haladás erőihez vezető utat. Egyúttal elrettentő példáját látjuk a tehetségeken és emberiségen elkövetett árulásnak, amikor valaki az emberi tevékenység bármely területén a megsemmisülésre ítélt, reakciós társadalmi erőkkel szövetkezik“. Ez az álláspont természetes következménye annak, hogy miután Freud tételeit Michalová kiterjeszti és általánosítja, olyan eredményeket szűrt le belőlük, amelyekét' valóban el kell utasítani, ha talán nem is azon a platformon, amelyen ő teszi. Az 1950-től ‘60-ig terjedő időt a hallgatás időszakának is nevezhetnénk, mivel akkor nemigen láttak napvilágot sem pozitív, sem negatív vélemények. A Freud iránti érdeklődés 1962-ben mutatkozott újra, amikor lefordították A. Mette Siegmund Freud című kisebb terjedelmű munkáját, melyet a szerző még 1956-ban, Freud születésének 100. évfordulójára írt. E művön inkább az óvatosság s talán a freudizmus bibliografi- kus megközelítése, mintsem a problémák tárgyalása érezhető, a Freud és Pavlov című fejezet pedig még nagyon magán viseli a pavlovi tanítás abszolutizálását és a freudizmus tipikusan pszichológiai problémáinak pavlovi neu- rofiziológiai terminusokkal való konfrontációját, ami főleg azért helytelen, mert a freudizmusnak azokat a részeit is érinti, melyek ezzel a terminológiával megközelíthetetlenek. Érthető, hogy a tudományos álláspont korrekciója magával hozta a sablonos bírálatok megszűnését. Ennek a változásnak jelentős állomása volt a Mendel-féle átöröklési törvény újraértékelése és a pártossággal felcserélt egyoldalúság és szubjekti
