Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - FIGYELŐ - - SZI -: A pszichoanlalízis
vitás felülvizsgálása; ennek eredményeként a jelenlegi tudományos viták kritériuma az objektív tényközlés és a racionális érvelés lett. Már ebben a szellemben íródott doc. dr. J. Cvekl CSc. műve (Siegmund Freud, 1966), melynek célja a Freud-értékelés talajának megtisztítása azoktól a hordalékoktól, melyeket az antifreudisták és Freud elfogult követői halmoztak fel. Az vezette a szerzőt, hogy ne hallgasson el semmit, amit a pszichoanalízis érdekében fel lehet hozni, ugyanúgy tárja fel azt is, ami abban kérdéses, nem megoldott vagy negatív mozzanat. Cvekl rámutat arra, hogy a pszichoanalízis jellemzően interdiszciplináris tudomány, mivel problémaköre az orvostudomány, a szociálpszichológia és a kultúrtörténet területére is kiterjed. Ebből következően, ha negációja valamely általa érintett konkrét tudományágon keresztül nyilvánul meg, akkor nem tárgyalhatja annak egészét logikus, racionális eszközökkel, csupán egy bizonyos részét tagadhatja, ami viszont kevés ahhoz, hogy az illető tudományágat egészében elfogadhatóan cáfolni tudja. Jogosnak fogadhatjuk el azt a követelményt is — amelyet egyébként nemcsak Cvekl hangsúlyoz —, hogy akinek nincsenek személyes tapasztalatai az ember viselkedésében végbemenő konzervatív, illetve progresszív erők játékáról, annak kevés reménye lehet arra, hogy közelébe férkőzhesisen a pszichoanalízissel kapcsolatos problémáiknak. A pszichoanalízis lényegét Freud kétféleképpen határozza meg. Egyszer mint a tudattalan lelkiműködést vizsgáló tudományt, máskor mint a lelkibetegségek kezelésének módszerét. Ennek alapján nem nehéz elhatárolni a freudizmust mint az elméleti tézisek rendszerét a vele kapcsolatos módszertől vagy technikától. Ami az elméleti rendszert illeti, annak Idealizmusa nem olyan egyöntetű, ahogy azt egyes bírálói feltüntetik. Elsősorban vannak a freudizmusnak olyan elméleti kérdései, melyek a materializmus és idealizmus közvetlen vitáján kívül állnak. Ilyen például a gyermekszexualitás kérdése, a fixáció, regresz- .szió, stb. A freudi idealizmus főleg a pszichológiai tényezőknek az anyagi világgal szembeni eltúlzásából vagy az emberi tevékenység objektív társadalmi motivációjának háttérbe szorításából ered, miközben a pszichikai és biopszichikai stimulációk értékelése aránytalanul erős hangsúlyt kap. Cvekl arra a megállapításra jut, hogy lehetséges a pszichoanalitikus módszer alkalmazása anélkül, hogy freudista következtetéseket vonnánk le, vagy azokhoz lyukadnánk ki. A pszichoanalitikus módszertannal szemben gyakran felmerül az ellenvetés, hogy kizárólag az introsz- pekcióra épül, holott inkább a szubjektív állapot verbalizációjáról kellene beszélni — ami egyébként az orvosi praxisban általánosan elfogadott kiindulópont, és már Freud előtt is ismeretes volt a lelkigyógymódokban mint bizonyos pozitív eredményekkel járó folyamat (eljárás). Meg kell jegyeznünk, hogy a pszichoanalízis magva nem a természettudományok területén, nem is a szociológiában, hanem a pszichológiában, illetve a patopszichológiában van. Ezért ha helytelenítettük á pavllovizmussal való konfrontációt, most a pszichoanalízisnek azt az igyekezetét kifogásolhatjuk, hogy a természettudományok területén akar magának — mint egzakt tudomány, esetleg mint a szociális tevékenység interpretációs módszere — elismerést kivívni. Talán azzal lehetne a pszichoanalízis Cvelkl-féle értékelését lezárni, hogy olyan igyekezet hatja át, amely nem engedi, hogy pálcát törjön felette csak azért, mert nem marxista elmélet. Müvének terjedelme nem engedi meg a szélesebb, átfogó analízist, ennek ellenére az általa tárgyalt kérdéseket előítéletek nélkül — mondhatni, bizonyos jóindulattal — kezeli, s ez semmi esetre sem vált a mű hátrányára. Végső fokon a pszichoanalízist mint terapeuti- kus módszert pozitívan értékeli, s mint mélylélektant abban az értelemben méltatja, hogy összekötőkapocs lesz — ha még nem az — a pszichiátria és a pszi- chikumimall foglalkozó többi tudomány között. A freudizmussal szembeni marxista álláspont változását prezentálja az a tény is, hogy 1966-ban a Szlovák Tudományos Akadémia kiadta Freud Totem és tabu című művét, melyben a valláselemzés nem marxista, még csak nem is materialista szemszögből történik, mégis sok tekintetben összeegyeztethető a materialista szemlélettel. Ami ebből a kiadásból külön pozitívan értékelhető, az az, hogy a kiadó az említett