Irodalmi Szemle, 1967

1967/2 - FIGYELŐ - Egri Vikor: Mérni a mérhetetlent (Lengyel József összegyűjtött munkái)

A fiatal miivész alkotásai titokzatosak, mint ö maga. Azon túl, ami körüljárható, térben lemérhető, anyagban kitapintható, mindig marad még valami megragadhatatlan. A gótikusán szikár formák épp úgy bűvöletet árasztanak, mint a lágy-gömböly ded, vagy tömb szerűen súlyos idomok. Legfrissebb munkája, a három méteres Corpus szánalmasan és félelmetesen terjeszti ki karjait — feszület nélküli megfeszített — a gondterheltek és közömbösök fölé. Csupa kín aszalta izomrost, görcsbe merevült ízület, fémbordái között a rettenet szele süvít. Zörgó váza csupán az egykor diadalmasan szép emberi testnek. Roppant anatómiáján a medikusok tanulmányozhatják a kínhalált, a vasmunkások bámulhatják a hegesztett vaslemez szokatlan felhasználását, a moralista sóhajthat: Ecce homo!

Ha tehetségét nagyhírű édesapjától örökölte is Szervátiusz Tibor, metafizikus hajlama alapvetően különbözik Szervátiusz Jenő epikus ábrázolásmódjától. Az idősebb Szervátiusz művészetét a népi mondák közvetlen ihletésétől egy saját mitológia életművet betöltő, meghatározó kialakításáig — az elbeszélő jelleg uralja. Másik éltető árama ennek a párját ritkító plasztikai világnak a líra: az önarcképek, a kettős vagy többszemélyes családi portrék bensőséges önvallomásai. Akárcsak egyénisége, Szervátiusz Jenő művei őszinték, természetesek. Kiegyensúlyozottabb ez az életmű a kornál, amelyben létrejött. Harmóniája mégsem kompromisszum a vicsorgó világgal. Az „egészséges" jelző, mely a művészet mellé állítva, hovatovább kompromitálóvá válik, Szervátiusz Jenőnél visszanyerte eredeti fényét, méltóságát. Egészségét csak hitelesebbé, meggyőzőbbé teszi, hogy az optimizmus nevében sosem mondott le a mélyen átérzett közösségi és egyéni válságok, csapások, az emberi szenvedés tolmácsolásáról. A Siratóasszony vad kétségbeesése, a Bánat, Szomorúság átszellemült fájdalma, a vakság vissza-visszatérő ábrázolása, s végül a közelmúltban készült megrázó Bartók-triptichon (A fából faragott királyti, A csodálatos mandarin és a Kékszakállú), mindmegannyi férfias szembenézés a rettenettel. A művész bírókra kél a rosszal, halállal, kínnal, magánnyal, s mindannyiszor győz, mert nem fél a félelemtől.

Szövetségesei megbízhatóak, erősek, akárcsak ő: szívós farostok, hajlékonyak és ellenállóak, mint a kidolgozott test izmai; zárkózott-előkelő márvány, robusztus kőtömbök. Csodát mível velük. A csoda titka: neveli az anyagot, nem zsarnokoskodik felette. Kitartó munkával győzi le ellenállását, kényszeríti ki hozzájárulását ahhoz, hogy jobbá, szebbé tegye. A folyamat során az anyag, miközben fokozatosan műalkotássá szelídül-nemesedik, egyre inkább hasonlatossá lesz szelídítőjéhez. A szerelmesek egyre hasonlóbbak lesznek egymáshoz, a mű felöltí alkotója vonásait. A hatás kölcsönös: a művész saját külső-belső szépségével ajándékozza meg teremtményeit, de közben ő maga is gazdagabb, erősebb lesz mindazzal, amit a fából-kóból kicsikart, magáévá tett. Ebben a harcban nincs győztes és legyőzött. Csak győzelem xxin. S e győzelem neve: művészet.

mérni a mérhetetlent Lengyel József összegyűjtött munkái

A budapesti Szépirodalmi Könyvkiadó e nyáron Mérni a mérhetetlent címmel két kötetben, közel 1600 oldalon jelentette meg Lengyel József hetvenedik születésnapjára az író összegyűjtött munkáit. Az első kötet Lengyel elbeszéléseit, meséit, verseit és A hídépítők című esszéregényt, a második kötet az

emigrációban írt riportregényt, A visegrádi utcát, Keresem Kína közepét című útinaplóját, továbbá három regényét, a Prenn Ferenc hányatott életét, az Üjra a kezdetet és Trend Richard vallomásait tartalmazza.

Már maga a puszta felsorolás igazolja, hogy igen jelentős életműről van szó, amely szá-