Irodalmi Szemle, 1967
1967/2 - DISPUTA - Zsilka Tibor: A költői nyelv statisztikai vizsgálatáról
gosultságát elsősorban az határozza meg, hogy újabb módszerek keletkezését segíti majd elő s teszi lehetővé; s éppen ezért van rá most is nagy szükség. Mindenekelőtt persze a szakembereknek is elodázhatatlanul tisztázniuk kell, hogy mit érdemes statisztikai alapon vizsgálni, milyen mértékben támaszkodhatunk a kapott eredményekre, és hogy a nyert számadatokból levont következtetések mennyiben helyesek és kétségbevonhatatlanok. Vizsgálódásaink kizárólagosan a költői nyelvre szorítkoznak; s mivel eddig csak két költő verseivel foglalkoztunk a magyar költészettel kapcsolatosan, nem születhettek olyan igazságok, amelyek már most százszázalékosan helyt- állnának. Ez irányú munkásságunkat tehát egyelőre csak kísérletezésnek tekintjük, amely csupán további statisztikai felmérések után hozhat megfelelő eredményeket. Minden előzmény és minta nélkül fogtunk hozzá Cselényi László csehszlovákiai magyar költő Erők2 című kötetének és Juhász Ferenc négy költeményének — A szarvassá változott fiú kiáltozása a titkok kapujából. Tenyésztett szomorúság, A sejtelem harangjai, Füst ország* — szóstaitisztikai vizsgálatához. Munkánk alapjául javarészt idegen nyelvű szakirodalmat használtunk fel, de az •ott kidolgozott módszereket nyelvünk finnugor eredeténél és agglutináló jellegénél fogva nem lehetett maradéktalanul alkalmazni. így elsődleges célunk egy statisztikai módszer kialakítása volt, s éppen ezért többféle elemzést végeztünk: a szavakat először elemiekre (leíró szempontból elemezhetetlenek) és szerkesztettekre (képzéssel és szóösszetétellel alkotottak) bontottuk fel; aztán nagyobb szófaj-családokba soroltuk őket. Ehhez a nemrégiben oroszul is publikált Josselson-féle4 nyelvstatisztikai tanulmány szolgált alapul. Eszerint megmaradt a névszók és igék csoportja, de különváltak az igenevek mint teljesen önálló csoport; negyedik csoportként az állandósult alakú szavak kategóriáját alkotják a hátralevő szófajok — a határozószók, viszonyszók és az indulatszók. Az igenevek stilisztikai önállóságát már némileg A magyar stilisztika vázlata5 is bizonyítja, amelyben — igaz, a névszók között — önálló csoportot képviselnek. Az állandósult alakú szavak — kivéve a személyragos hatá- rozószókat — tulajdonképpen szilárd kövületek, lerakódások a nyelvben. Ezek közül kimaradtak az igekötők, amelyek a szóhoz illesztve prefixumok (nevezhetnénk akár szóeleji jeleknek, esetleg képzőknek is), de ha a szó után következnek, értelmileg akkor is a szóhoz tartoznak. — Nem hagytuk figyelmen kívül a szavak jelentését sem: aszerint is felosztottuk őket, hogy fogalmilag milyen tárgykörhöz kapcsolódnak, mit fejeznek ki a nyelvben. A szó- és a szófaji statisztika szabályai 1. Versek előtt a mottó s a versekben előforduló prózai részek szintén a cor- pushoz tartoznak; külön szavak a verscímek szavai is. 2. A névszókat és igéket csak alapformájukban, tehát a ragokra és jelekre való tekintet nélkül rögzítettük. A ragos névszók és igék így szerepelnek: fény, anya; zöld, fehér, tíz, száz; kap, akar stb. 3. A kettős szófajú szavakat (gyáva, arany) abba a szófajba soroltuk, amelyikben a költő használja. így például a gyáva a statisztikában csak főnév; ha mindkettőben előfordult, mind a két szófajnál feltüntettük; meg kell azonban jegyeznünk, hogy ilyen kevés akadt. 2 Cselényi László Erők (Bratislava, SVKL, 1965) 3 A költemények az Ezékiel négy-arcú szárnyasai című ciklusból valók (Virágzó világfa. Válogatott versek; Szépirodalmi Könyvkiadó, Bp„ 1965). 4 Lásd Josselson „Fodcsot szlov i csasztocsnij analiz grammatyicseszkih katyegorij ruszkogo jazika“ (Avtomatyizacia v lingvisztyike; Izdatyelyssztvo „Nauka“ Moszkva, 1966, 105- 127.). 5 Fábián Fál-Szathmári István-Terestyéni Ferenc A magyar stilisztika vázlata (Tankönyv- kiadó Bp„ 1958, 204-208).
