Irodalmi Szemle, 1966
1966/10 - A KÖLTÉSZET NAPJAI - Részletek Illyés Gyula, Roger Caillois, Hans Magnus Enzensberger, Robert Goffin, Artúr Miedzyrzecki, Gianni Toti, Jean Rousselot, Yannis Ritsos, Keith Botsford, Juhász Ferenc felszólalásából
nyosan, mert ez még ott, még szerelmesüktől Is elkülöníti őket. Alarik hordái nem űzték úgy szét a közösségek tagjait, mint Watt és Edison lángelméjének angyalhadai. Épp azért, mert e vívmányok üdvösek. Pusztításuk klasszikusan végzetes, mert hisz ők maguk a jövőt szolgálják. Mindent meg kell tennünk mihamarabbi, minél egyetemesebb elterjedésükért. Ugyanakkor nincs nemesebb íeladat, mint hatásuk megállítása,“ „Az embert nemcsak a technika fejlődése szakította el az embertől. Igaz, Párizst egymillió gépkocsi, New Yorkot négymillió teszi vadul nyüzsgő hangyabollyá. Ám képzeljünk el egy olyan bolyt, melynek minden hangyája nemcsak egy kis acélketrecben kering, hanem hideg közönyben is, ha ugyan nem izzó ingerületben társaival szemben. Mert az érzelmek differenciálódása — fejlődése, mondjuk — még végzetesebben lök a magány felé.“ „A világ azt mondja a költőinek: nincs meg köztünk a régi kapcsolat. Nem értünk jól benneteket. Eleinte csak azokat a költőket nem értettük, akikről azt hallottuk, hogy azok a jók; de most már az állítólagos rosszakat sem igen értjük. Kérdezünk s dől ránk a megfejthetetlen válasz. A költők viszont-vádja pedig ez. A világ tele van megoldhatatlan problémával. Nem megoldatlannal, ügyeljünk a szóra. Olyanokkal, amelyek a fogalmak és fogalmazások mai hasznláta miatt ma, így megoldhatatlanok. A rák feltehetően megoldható lesz, mert a problémát odaillő — és nem például a sáskajáráshoz illő — fogalmakkal s ellenszerekkel közelítgetik. Az emberiség örökölt és vészesen szaporodó babona-természetű problémái — a faji és újabban már Európa közepén is az anyanyelvi türelmetlenség tünetei — épp ezért gyógyíthatatlanok már és még, mert gyógyítószerük régóta alig tartalmaz több „értelmet“, mint azok a gyermekkori kádenciák, amelyeket a csiga előcsalogatására, a katicabogár elröppenésére fújtunk. A nyelv, amely a világ sorsát intézi, absztraktabb, mint a költőké.“ Juhász Ferenc „Nem tudjuk, de hisszük, hogy van másutt az emberéhez hasonló élet a világ- egyetemben. Elképzelhetően több millió hozzánk hasonlóan lakott, vagy lakható, tehát civilizációra képes bolygó van ismert világegyetemünkben ... Le kell mondanunk Föld-központú büszkeségünkről! A bársonyrózsa-szájú Tóth Árpád is át akarta törni az emberi fagy-magányt. Lélektől lélekig üzent. És eljött, mert törvényszerűen el kellett jönnie, a csillagtól csillagig üzenet ideje! Az emberiségtől emberiségig kell üzenni majd. És lesz-e fontos üzenni valónk? Fred Hoyle rádióbeszédre, telefonbeszédre, televízióbeszédre gondol. A költő meg arra, hogy a ő szavait sugározzák majd a földi ember testvér-szavaként a világ- egyetem más emberének.“ Roger Caillois „Mindig fontosabbnak tartottam a költő legbensőbb szándékát azoknál a prozódiai eszközöknél, amelyeket szándéka érzékeltetésére használt. Döntésem, amelyre hosszas habozás után határoztam el magam, abból az észlelésből fakadt,
