Irodalmi Szemle, 1966
1966/9 - Duba Gyula: A romantika jó utitárs
egész világ vélt események színpada legyen, és elég üzleti szellemű vállalkozót talál, akik igényeit igyekeznek kielégíteni.“ Ezek a sorok a romantikus kaland amerikai helyzetéről szólnak. Újságokból tudjuk, hogy a nyugati fiatalság igyekszik tiltakozni a technikai civilizáció hozta komfort illuzióromboló hatása ellen. S a nagy világvárosokban megjelennek a beatnikek a „dühöngő nemzedék“ tagjai, a halb-starke-ok. Minden államban másképp hívják őket, de magatartásuk közös vonása a passzív és rezignált tiltakozás. 3. Michal Chorvát, a Kultúrny život 18. számában terjedelmes esszét írt ifjúságunk szellemi arculatáról és magatartásáról. írásában az ifjúság „jelenlegi társadalmi allergiájáról“ beszél, és keresi e jelenség művészetbeli és közéletbeli megnyilvánulásának okait. Analogizálja a nagy francia forradalom bukásának következményeit a művészetekben s egyidejűleg a fiatalság magatartásában. Az általános csalódás a fiatalság romantikus lázadásában csúcsosodott ki. „A művészetekben az áttörés legészrevehetőbben a régebbi racionális elemek iránti bizalmatlanságban és az emóciók előtérbe helyezésében nyilvánult meg. Ezzel szemben a szocialista országok fiatalságának erkölcsi lázadása az átmeneti ideológiai stagnációból ered, melyet a személyi kultusz erői okoztak...“ Chorvát szerint fiatalságunk meg van sértve (je urazená). „Meg van sértve mindenekelőtt szocialista hitében. Hit nélkül semmilyen társadalom nem létezhet, s különösen nem egy alakuló társadalom. (Hiten természetesen semmilyen fideiz- must nem értek, de bizalmat abban, hogy bizonyos vezető ismeretelméleti elvek alapján olyan tudományos problémakörök is megoldódnak, melyek eddig érintetlenek maradtak, vagy ellentétesek voltak a megismerés módszereivel.)“ Megállapítja, hogy az idősebb generációval ellentétben „a fiatalságnak ilyen, a jövőbe vetett, hite — nincs“. „A fiatalság meg van sértve érzelmeiben. A személyi kultusz leleplezése után megmutatkozott, hogy uralkodása idején mennyire süllyedtek az erkölcsök. Megsértette ót (a fiatalságot) az emberrel szembeni tiszteletlenség, a felesleges rágalmazások, emberek gyötrése és likvidálása, és az, hogy mindez létezhetett büntetés nélkül, évekig. Legjobban hatottak rá azonban azok a tapasztalatok, ahogyan kihasználták a fiatalságot, politikai tapasztalatlanságát despota érdekek takarására használva fel, a fiatalság látszólagos erejének palástja alatt. A fiatalság intellektuális szféráiban is meg van sértve. A közép- és főiskolákon, az ifjúsági intézményekben annyi éretlen teóriát, sőt csalást kényszerítettek rá, hogy csak a vak nem ismerhette volna fel őket, s mindezt főleg a történelem, a művészet- történet, s kultúr- és politikai életünk idősebb képviselőivel való viszonyunk terén. Az intellektuális módszerek ilyen kihasználása az iskolában és a közéletben feltétlenül nyomasztóan hat az intellektus megismerő képességébe vetett bizalomra.“ írása befejezéséül megjegyzi még Chorvát: „az ifjúság ún. erkölcstelenségében és mai lázadásában semmi retrográd jelenséget nem látok, sőt, pesszimistát sem, de szocialista társadalmunk differenciálódásának és ifjúságunk társadalmi aktivitásának természetes előjelét.“ 4. Nem is egészen két évtizeddel kell visszamennem az időben az alábbi történetért. 1948 őszén, az L.-i könyvkereskedés kirakatában megláttam Tolsztoj Háború és béké-jét, magyarul. Ebből a tényből arra következtettem, hogy a világ megváltozott. Különben a világ változásáról számot adott az a hír is, mely szerint Magyarországra megszűnt a kitelepítés. Otthon a gazdaság terén a változásokat két ló, három tehén és néhány tízezer korona megtakarított pénz jelentették. Egyéni mellékhivatásaim terén is hozott változást az idő és a javuló anyagi helyzet: rádióvevőket szereltem, előbb kristályos, majd telepes vevőt, egy elektroncsővel és fülhallgatóval, később pedig hangszóróst három elektroncsővel. A háromcsövestől nem is jutottam tovább, ez is eléggé tökéletlennek mutatkozott, sípolt és recsegett, s az egyes állomások szemtelenül belebeszéltek egymás műsorába. Technikai tehetetlenségem felett érzett
