Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - FIGYELŐ - Václav Havel: Értesítés (Játék 12 képben) (Részletek)
legalább mint igazgató még sok mindent megmenthetek. ANNA: Igazgató kartárs — •GROSS: S egyébként is — hol van az megírva, hogy Balázsból végül is nem lesz egészen hasznos ember. Ha megfelelő helyre állítom. ANNA: Igazgató kartárs — GROSS: Mi az? ANNA: Elmehetek ebédelni? GROSS: Fusson. (Anna gyorsan evőeszközt vesz elő, és a hátsó ajtón át eltávozik. Gross üresen maga elé mered. Az oldalsó ajtón át belép Balázs és Suba, mindkettő evőeszközt tart a kezében, a hátsó ajtó felé tartanak. Gross maga elé) Miért nem lehetek újból kisfiú! Egészen másképp kezdeném! BALÁZS: Lehet, hogy másképp kezdenéd, de a befejezés ugyanaz lenne, így hát teljesen mindegy! (Balázs és Suba a hátsó ajtón át el. Gross egy pillanatig még a semmibe néz, aztán fogja az oltókészüléket, felakasztja eredeti helyére, a fiókból evőeszközt vesz elő, s a hátsó ajtón át lassan távozik.) Vége a tizedik képnek. TIZENEGYEDIK KÉP (A ptidépé tanintézet terme. A székeken ott ül a négy tanuló, köztük Kalous is. Perina előadást tart.) PERINA: A ptidépé alapvető hibája az volt, hogy kritikátlanul túlbecsülte a redundá- ció jelentőségét. A redundációból komoly kampány lett, napi jelszó, s emellett teljesen elfelejtették, hogy a helytelen szö- vegmagyarázás lehetőségének veszélyét csökkentő, s ezzel a szöveg megbízhatóságát növelő hasznos redundáción kívül létezik káros redundáció is. A szövegeket mechanikusan kibővítették, a maximális redundáció érdekében némely túlbuzgó hivatalnok a már anélkül is hosszú ptidépé szók közé további, úgynevezett üres szövegeket helyezett, s ezzel a redundáció -százalékaránya annyira megnövekedett, hogy a hivatalos szövegek aránytalanul s teljesen értelmetlenül megnyúltak. (A hátsó ajtón át belép Balázs és Suba, kezükben evőeszköz. Átmennek a termen, Balázs elismerően megveregeti a magyarázó Perina vállát, aztán az oldalt nyíló ajtón át mindketten eltávoznak.) Hallottam például olyan esetről is, hogy egy egyszerű katonai idézéshez harminchét sűrűn teleírt oldalnyi szövegre volt szükség. Káros jelenség- ségként kell említenünk a ptidépé idején kialakult stilisztikai konvenciókat is: az az igyekezet, hogy a konvenciókat szülő előbbi állapot s a megteremtendő állapot között a hasonlóság a lehető legkisebb legyen, egyre nagyobb mértékben akadályozta a szöveg folytatását. Bizonyos esetekben a szöveget már csak egyetlen módon lehetett folytatni, s így a szerző elvesztette befolyását saját mondanivalójára, — vagy pedig egyáltalán nem lehetett folytatni. (A hátsó ajtón át belép Gross, kezében evőeszköz, az oldalt nyíló ajtó felé tart, amint azonban meghallja Perina szavait, meghök- kenve megáll, s hallgatózni kezd.) Az új szintetikus nyelv, a chorukor alkotó módon okult a ptidépé hibáiból. A szöveg megbízhatatlanságát nem az egymásra hasonlító szók fáradságos kutatásával igyekszik korlátozni, hanem éppen fordítva, hasonlóságuk céltudatos felmutatásával és rendszerbe fogásával; a rokon alakú szavak rokon értelműek is, s az esetleges szöveg- hiba csak jelentéktelen értelemeltolódást eredményezhet. (Gross az oldalt nyíló ajtón át kifut.) Ennek számtalan előnye van, többek között az is, hogy a chorukort nagyon könnyen meg lehet tanulni — nem egy esetben bizonyos fogalomkörből elég egyetlen szót ismerni, hogy aztán saját erőnkből — minden további tanulás nélkül — eltaláljuk a hasonló jelentésű szóalakok egész sorát. KALOUS (jelentkezik): Kérem — PERINA: Tessék! KALOUS (leáll): Mondhatna erre valamilyen példát? (Leül) PERINA: Természetesen. A hétfő a chorukor nyelvben ilopagar, a kedd ilopager, a szerda ilopagur, a csütörtök ilopagir, a péntek ilopageur, a szombat ilopagoor. Mit gondolnak, hogy mondják a vasárnapot? Nos? (Egyedül Kalous jelentkezik.) Nos, Kalous! ?-KALOUS (feláll): Ilopagor. (Leül) PERINA: Helyes, Kalous! Egyes! Ugye, hogy nagyon könnyű? (Kalous bólint.) Na, látják! S emellett a tévedés veszélye teljesen elenyésző, mert ha például a hivatalnoknő összekeveri a kifejezéseket, s az ilopageur helyett a meghívóra ilopagert ír, ezzel a gyűlés tartalma és küldetése még egyáltalán nem változik meg. Legfeljebb az történik, hogy a kartáirsak péntek helyett már kedden összejönnek, s így a tárgyalandó ügy annál hamarább elintéződik! Vége a tizenegyedik képnek. TIZENKETTEDIK KÉP (A fordítóközpont titkársága. Mária szomorúan áll az asztala előtt, Balázs és Suba is jelen vannak, mindkettő kezében evőeszköz. Távoli ünnepség hangjait hallani, mint a hatodik képben. Mária felzokog, Balázs ránéz.) BALÁZS: Ne haragudjatok, de az igazgató kar- társnak azt fogadtam, hogy úgy fogok dolgozni, mint egy birka. S nem akarok Ígéretemhez már az első nap valami kompromisszummal hűtlen lenni. Mi ez itt a szomszédban?
