Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - FIGYELŐ - Václav Havel: Értesítés (Játék 12 képben) (Részletek)
munkatársaidnak, küldöttségként állni előtted, s óvni a ptidépé további terjedésének lehetőségétől és következményeitől. De éppen ezért, mert annyit dolgoztunk érte, kötelességünknek érezzük elsőként figyelmeztetni téged azokra az elmélyülő és meggondolatlan ellentétekre, amelyekkel a ptidépé bevezetése összefügg. (Balázs int nekik, hogy abbahagyhatják.) BALÁZS: Drága barátaim! Jól tudom, lehet, hogy jobban, mint ti magatok, milyen kétségbeejtő helyzetbe juttatott minket a ptidépé, s biztosítlak benneteket, hogy nem egy álmatlan éjszakát okozott már nekem is a dolog. Mint e hivatal volt igazgatója, a mulasztás nagy részét magamra vállalom. Jól gondoltuk, de rosszul csináltuk a dolgot. Egyszóval, tévedtünk, s most becsületesen és minden sértődöttség nélkül viselnünk kell tetteink következményét, s megkettőzött energiával kell harcolnunk mindannak a helyreállításáért, amit elrontottunk. Felső utasítások értelmében az első lépéseket már meg is tettem. Ezek az utasítások azt a helyzetet akarják bátor kézzel megoldani, amelyre most éppen fel akarjátok hívni a figyelmünket. Mindenekelőtt lemondok az igazgatói funkcióról, és átengedem annak, aki erre a leghivatot- tabb: Gross kartársnak, aki a ptidépé korszakát tisztán, sőt, mi több, néhány tőlünk elszenvedett sérelemmel gazdagodva élte át. Én hálásan fogadom Gross kartárs kezéből a helyettesi funkciót, hogy szorgalmas munkával bebizonyíthassam: kész vagyok az új szellemnek megfelelően dolgozni, és jóvá tenni mindazt, amit jószándéktól vezéreltetve ugyan, de elrontottam. S most átadom a szót Gross kartársnak. GROSS (zavartan)-. Mit tegyek ehhez hozzá? Nem haragszom magukra, tudom, hogy becsületesen gondolták a dolgot. Ezt bizonyítja az a bizottság is, amely az ész és az erkölcs nevében érkezett hozzám. Tehát: ami volt — volt, ne is beszéljünk róla. Most az a fontos, milyen lesz a jövő! (Masát, Kunc és Ilona kérdően Kubsra néznek. Ez int nekik, hogy fordítsanak egy lapot, és olvassák a következő szöveget.) MASÁT, KUNC, ILONA (olvasnak): Bocsásson meg igazgató kartárs, de mi nem elégedhetünk meg ilyen kurta magyarázattal. Életünket igazságtalan ügyért folyó harcra tettük fel, és tudni akarjuk, ki a felelős ezért, és kinek volt ebből haszna. Félrevezettek bennünket, és jogunk van tudni, ki tette ezt velünk. GROSS (halkan Balázshoz): Válaszol rá? BALÁZS (halkan Gros shoz): Természetesen. (Hangosan) Barátaim! Valamennyien bűnösek vagyunk! ILONA (Kubs beintésére): Ez frázis! MASÁT (Kubs beintésére): Ez frázis! KUNC (Kubs beintésére): Neveket! BALÁZS: Rendben van, elmondom! Bizonyára valamennyien észrevették, hogy hivatalunkban bizonyos idő óta egy titokzatosan hallgató ember jár-kel. Senki sem tudja, mit csinál itt nálunk tulajdonképpen. Én ismerem ezt az embert legjobban, mert én dolgoztam a közvetlen közelében. Olyan dolgokat csináltatott velünk, amelyekkel nem értettünk egyet. A módszerekben kimeríthetetlen volt. Mindenhol jelen volt, s körmönfont módon a feltűnéskerülés meg a társutas leplébe burkolózott. S nem véletlen, hogy a ptidépének ez a szürke eminenciája, aki olyan gondosan ügyelt mindig, hogy a nyilvánosság előtt ne kompromittálja magát, most — miután az ügy, amelyet olyan talpnyalóan szolgált, teljesen elveszett — bizottságuk vezetőségébe is befurakodott, visszaélt az önök jóhiszeműségével, s a ptidépé kritikus szemléletét színlelve minden gyanút elhárított magáról. (Kubs kétségbeesetten Masátra, Kuncra, Ilonára, majd Annára néz, de valamennyien elfordulnak tőle. Síri csend, Kubs izgatottan átszalad a termen, megáll a hátsó ajtónál, és felkiált.) KUBS: Pusztuljanak a mesterséges nyelvek! Éljen a természetes emberi nyelv! Éljen az ember! (Kubs a hátsó ajtón át kifut, zavart szünet, tanácstalanság. Egy kis idő múlva valaki kopog a hátsó ajtón, mindenki odafordul. Szünet. A kopogás megismétlődik. Kérdő tekintetek. Harmadszor is kopognak.) GROSS: Tessék! (A hátsó ajtón belép Suba.) BALÁZS: Szervusz, Su'ba! Gyere közelebb! Ez itt Suba kartárs. (Suba mindenki felé meghajlik, aztán Kubs helyére ül. Általános megkönnyebbülés, fellélegzés.) GROSS: Hogy befejezzem: most az a fontos, milyen lesz a jövő. Felhívom valamennyiü- ket, hogy küzdjenek minden erejükkel a természetes emberi nyelv, szeretett anyanyelvűnk gyors és sikeres visszatéréséért. BALÁZS (félbeszakítja): Várj csak Jóskám! A kartársak már biztosan fáradtak, a többit elmondhatjuk holnap is. Most azt ajánlom, hogy valamennyien menjünk ebédelni. Ki van mellette? (Masát, Ilona, Kunc, Suba és Anna azonnal felemelik a kezüket.) MASÁT: Ez aztán az ötlet! KUNC: Brávó! ILONA: Gulyást eszünk! BALÁZS: Gyülekező egy negyedóra múlva a fordító központban! (Masát, Kunc és Ilona a hátsó ajtón át kit odúinak.) Ez hát megvolna. Nem fázol, Suba? (Suba nemet int, az asztalhoz megy, kezdi az asztalon levő papírokat összegyűjteni, s zsebre gyűri őket. Balázs a falon függő tűzoltókészii- lékhez lép, leakasztja, s aztán az oldalsó ajtón át mindketten eltávoznak.) GROSS: Ügy tűnik, a dolgok folyása meggyorsult. ANNA: Igazgató kartárs — GROSS: Semmi mást nem tehettem — a nyílt ellenkezés végemet jelentette volna. így
