Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - FIGYELŐ - Václav Havel: Értesítés (Játék 12 képben) (Részletek)
ezért a megkönnyebbülés jó érzésével tölt el, hogy nem kell már tovább folytatnom a művet, amelyben nem hiszek, és helyrehozzuk végre az általam elkövetett hibákat. Sok sikert kívánok a ptidépé káros következményeinek felszámolásához, és erősen hiszem, hogy munkád legalább any- nyira sikeres lesz, mint amennyire az enyém sikertelen volt. Amennyire szerény erőmből telik, segíteni fogok neked. (Cigarettával kínálja Grosst.) GROSS: Köszönöm1. Ügy látom, magába szállt. BALÁZS: Igen. GROSS: Lehet, hogy csakugyan őszintén tévedtél — BALÁZS: Határozottan. GROSS: S azt gondolta — hogy segíteni fog — BALÁZS: Csakugyan nem kell cigaretta? GROSS: Nem ízlik. Hogy gondolta, hogy segíteni fog? BALÁZS: De valóban elsőrendű! GROSS. Elhiszem. Hogy gondolta, hogy segíteni fog? BALÁZS: Ha nem veszel, megsértődöm! Nos, hát az igazgatóhelyettesi tisztségben. GROSS: Ügy hiszem, félreértés van a dologban — azt mondtam, hogy ön távozik ebből a hivatalból. BALÁZS: Csak nem tennél ilyet? GROSS: Sajnálom, de úgy döntöttem, hogy ezúttal hajthatatlan leszek. Nem akarok ismét beleesni régi hibáimba. BALÁZS: Ne haragudj! Én szintén megfagytalak a helyettesi funkciódban! GROSS: Az más, nekem' valójában igazgatónak kellett volna itt lennem, az igazság az én oldalamon állt! BALÁZS: Most már én is tudom! GROSS: Nekem ez kezdettől fogva világos volt! BALÁZS: Könnyű valamit a kezdettől fogva ellenezni! Sokkal nehezebb kiállni valami ■mellett, kockáztatva, hogy beverik a fejed! GROSS: Ez a tényeken mit sem változtat, ön a főbűnös, ezért a fő büntetést is önnek kell viselnie! Egyszerűen, pakolja össze a kacatjait, távozzon, és kész. BALÁZS: És ha nem megyek el? GROSS: Elmegy! BALÁZS: De hübele vagy, no! (Papírt vesz elő, és odamutatja Grossnak.) Ismered még ezt a papírt? Ez a ptidépé bevezetésére kiadott utólagos utasítás. Ha nem tévedek, ez itt a te aláírásod, és nem az enyém! Vagy talán nem te voltál abban az időben az igazgató? Ki hát a főbűnös? (Az oldalsó ajtón benéz Kubs.) Mindjárt megleszünk, Kubs, mindjárt. (Kubs ismét behúzza az ajtót.) Ehhez mit szólsz? GROSS: Az az egyetlen aláírás nevetséges semmiség ahhoz képest, amit ön tett ebben az ügyben! BALÁZS: A történelemiben, sajnos, csak az ilyen aláírások léteznek. GROSS: Arról nem is szólva, hogy azt az aláírást egyszerűen kikényszerítette tőlem! BALÁZS: Én? Nem emlékszem — GROSS: No, hát azzal a füzethitelesítési csapdával! BALÁZS: Erről én a te helyedben inkább nem beszélnék! GROSS: S miért nem? BALÁZS: Mi az, hát nem érted? Ha nincs az az eset a füzettel, most azt állíthatnád, hogy a ptidépét őszinte meggyőződésből írtad alá — ami ugyan nem mentene fel téged semmi alól, de a tetted legalább humánus színt kapna. De ha a füzetre hivatkozol, ezzel mintegy beismered, hogy a ptidépét hitványságból, gyávaságból vezetted be. Hogy elkerüld a füzetért járó büntetést — nem haboztál az egész hivatalt romlásba dönteni. S ellenkezőleg, ha a ptidépé-aláírás nem létezne, most úgy tehetnél, mintha a füzet-ügy idején még nem sejtetted volna tetted jogtalanságát. A ptidépé aláírásával azonban mintegy beismerted, hogy tudtál tetted büntethetőségéről, és féltél a következményeitől. Amint látod, olyan eredetien kapcsolódnak egymáshoz vétkeid, hogy az egyik felhatványozza a másikat, s ha a ptidépé miatti bűnöd mellé még önként beismernéd a füzetért való bűnösségedet is, akkor pláne nem lenne kétséges, hogy ki az igazi bűnös mindabban, ami történt. No, megegyezünk? GROSS: Akkor mindketten távozunk! BALÁZS: Ami engem illet, nem tudom, miért távoznék. (Szünet) GROSS (halkan): S ön valóban becsületesen segítene nekem mindenben? BALÁZS: Örülök, hogy beszélgetésünk végre tárgyilagos mederbe terelődik. Természetesen segítenék. Vegyél — (Balázs Grosst cigarettával kínálja, Gross elfogadja, Balázs tüzet ad neki.) GROSS: Önnek gazdagok a tapasztalatai — tud vakon lelkesedni, s birka módjára küzdeni — a ptidépé ellen is bitka módjára küz- dene? BALÁZS: Én másként nem tudok dolgozni! (Az utolsó ajtón át benéz Kubs) Mindjárt megleszünk, Kubs, mindjárt — (Kubs ismét behúzza az ajtót.) GROSS (bizonytalanul): De valakit azért meg kéne büntetni — tudja, milyenek az emberek. BALÁZS: Azt csak bízd rám! (Az oldalsó ajtó felé kiált) Kubs, kész vagyunk! (Oldalt belép Kubs, mögötte Masát, Kunc és Ilona jönnek, mind a háromnál irattartó van. Szavalókórus szerűen sorba állnak, s kinyitják irattartóikat.) Kezdhetitek. (Kubs kezével int, ünnepélyes hangon olvasni kezdik az irattartókba tett szöveget.) MASÁT, KUNC, ILONA (olvasnak): Kedves igazgató kartárs! Küldöttségünk, amely Kubs kartárs vezetésével eléd járul, olyan emberekből áll, akik a legutóbbi időkig őszintén hittek a ptidépében, és az első sorokban álltak, amikor a bevezetéséről volt szó. Annál nehezebb most nekünk, hű
