Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - FIGYELŐ - Václav Havel: Értesítés (Játék 12 képben) (Részletek)
hivatalában minden, a ptidépé .bevezetésére irányuló esetleges kísérletet, s hogy kemény kézzel számoljon le mindenkivel, aki a ptidépét saját érdekében s a következményekre való tekintet nélkül terjesztette. További munkájához sok sikert kívánunk, s maradunk kartársi üdvözlettel — olvas- hatalan aláírás. GROSS (egy kis idő múlva, komolyan): Köszönöm, Mária. Végre alkalmam lesz bebizonyítani, hogy több állampolgári becsület van bennem, mint amennyit életemben bármikor is érvényre juttathattam. Fogadom magának, hogy most már semmitől sem hátrálok meg, akkor sem, ha ezzel életemet kéne kockára tennem. (Gross felkapja tűzoltóké szülék ét, és energikus lépésekkel a hátsó ajtó felé tart. Mária elragadtatva felsikolt.) MÁRIA: Tetszel nekem — GROSS: Rokonszenvedet még csak ezután fogom kiérdemelni! Szevasz! (Gross a hátsó ajtón át eltávozik. Szünet) GYURKA: (a színfal mögül): Butaságot csináltál, Mária! MÁRIA (megrettenve): Maga itt van? GYURKA (a színfal mögül): Nemrég tértem vissza a helyemre. De nem sajnálom. Biztosan tudod, miért! ILONA (a színfal mögül): Mi van azzal a citrommal ? MÁRIA (halkan): Tudom — Végre a kilencedik képnek TIZEDIK KÉP (Az igazgató hivatala. Balázs az asztalnál ül, és eredménytelenül kutat zsebeiben, cigarettát nem talál. Anna fésülködik. A hátsó ajtón át, oltókészülékkel a kezében, energikus léptekkel Gross érkezik.) GROSS: Azért jöttem, hogy közöljem önnel: az ön ideje lejárt. Épp az előbb fordították le a régebben kapott értesítést, amelyből világosan kitűnik, hogy a pecsétnyomó dolgában ártatlan vagyok, s az is, hogy ennek a hivatalnak egyedüli s jogos igazgatója én vagyok. Továbbá ebben az értesítésben felszólítanak, hogy azonnal és a leghatározottabban végezzek a ptidépé- vel — BALÁZS: Annácska, — ANNA: Kérem-, igazgató kartárs! BALÁZS: Nem megy répát venni? ANNA: Mehetnék? BALÁZS: Fusson, s hozzon cigarettát is. (Anna a hátsó ajtón át távozik.) Engedelmet, mit is mondtál? GROSS: S ezenkívül felszólítottak aPra is, hogy azonnal végezzek a ptidépével, és szigorúan számoljak le mindazokkal, akik saját érdekeiket tartva szem előtt, a bevezetésén fáradoztak. Más szóval: a történelem nekem adott igazat, és én — élve hatalmammal, amely most újból megillet — (az oldalsó ajtón benéz Kubs) BALÁZS: Mindjárt, Kubs, jó? (Kubs bezárja az ajtót.) Hogy is mondtad? GROSS: Más szóval: a történelem nekem adott igazat, és én — élve hatalmammal, amely most újból megillet — levonom a történtekből a szükséges következtetéseket. A mód, ahogy ezt a hivatalt hatalmába kerítette és a ptidépét rákényszerí- tette, megtorlást kíván. Humanista vagyok, s az én koncepcióm — (A hátsó ajtón át visszatér Anna, kezében dióval telt zacskó és cigaretta. A cigarettát Balázsnak adja, a zacskót táskájába teszi. Leül, s folytatja a fésülködést.) BALÁZS: Kösz, Annácska! (Balázs élvezettel rágyújt.) Mit mondtál? GROSS: Humanista vagyok, s az én koncepcióm a hivatal vezetését illetően abból az eszméből táplálkozik, hogy minden hivatalnok ember, és kell, hogy mind emberibb legyen. Éppen ezért harcolnom kell mindenki ellen, aki ezt az eszmét le akarná köpni. Az ész és az erkölcs győzelméért folytatott harc — (Az oldalsó ajtón benéz Kubs.) BALÁZS: Egy pillanat, Kubs, egy pillanat! (Kubs megint behúzza az ajtót.) Hogy is mondtad? GROSS: Az ész és az erkölcs győzelméért a vereséget is kockáztatom, és folytatom a harcot. Harcot indítok minden ellen, amit ön itt elkövetett, s a harcot végigharcolom. Ügy látom, ilyen körülmények között tarthatatlan, hogy továbbra is hivatalunkban maradjon. Legyen szíves, pakoljon ki az asztalomból! BALÁZS (cigarettával kínálja Grosst): Nem kérsz? GROSS: Azt mondtam, legyen szíves, pakoljon ki az asztalomból! BALÁZS: Vegyél! Kitűnő cigaretta! GROSS: Pakoljon ki az asztalomból! BALÁZS: Majd ebéd után. Jó? GROSS: Örülök, hogy nem tanúsít felesleges ellenállást. Megfelel ebéd után is. BALÁZS: Nem tudom, miért ellenkeznék! GROSS: Ön egyetért velem? BALÁZS: Természetesen. (Gross meglepetten a földre állítja tűzoltókészülékét.) GROSS: Hogyhogy? BALÁZS: Kinyílt a szemem. GROSS: Valóban? BALÁZS: Igen. Rájöttem, hogy a ptidépé értelmetlenség. Hittem benne, harcoltam győzelméért, de tévedés volt az egész. Szub- jektíve jól gondoltam, de objektíve az igyekezetem negatív szerepet játszott, és ezért akarva, nem akarva, viselnem kell tetteim súlyos következményeit. (Az oldalsó ajtón benéz Kubs.) Még egy pillanat, Kubs! (Kubs ismét behúzza az ajtót.) GROSS: S ezt őszintén mondja? A nyugalma zavarba ejt — BALÁZS: Nyugalmam abból következik, hogy te itt szigorú, de igazságos szavaiddal megfogalmaztad azokat a dolgokat, amiket én már régóta ée tragikusan érzek, s éppen