Irodalmi Szemle, 1966

1966/8 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: A csehszlovákiai magyar szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája 1919—1938

dalmi újságcikket, minden írást, amely számba jöhet — nehéz munkája volt. A most megjelent bibliográfiai gyűjtemény azonban (az Akadémiai Kiadó kiadása) e nehézségek leküzdésének egyik érdemes bizonyítéka.

Megvan tehát a magyar szocialista irodalom csehszlovákiai periódusának bibliografiája, a legdöntőbb jellegű húsz évből, 1919—1938 korszakából. A közel négyszáz oldalas könyv értékes adattár, senki nem nélkülözheti, aki ezentúl e tárgykörben adatot, eligazítást, neveket és irodalmi tényeket keres. Botka Ferenc a munkássajtót, a szocialista irodalmi lapokat lapozta át, s adatgyűjtését csak ezekre központosította. Ilyen összefoglalás mutatja, milyen erős, milyen jelentős volt mind a kommunista, mind a szociáldemokrata magyar sajtó annakidején Csehszlovákiában, s milyen élénk és nevelő jellegű volt irodalmi érdeklődése és kezdeményezése. Tudott felülemelkedni azon a provincializmuson, amely minden kisebbségi irodalmi élet sajátsága és kerékkötője. Hangot adott ez az irodalmi szervezkedés és mozgás az eredeti magyar szocialista irodalmi magatartásnak és kezdeményezésnek, elsőnek jelezte fordításokban a korai szovjet irodalom létét, elsőnek hozott szemelvényeket a cseh és szlovák haladó irodalmi alkotásokból. Ez a hármas szerep keveredett, háttere a szocialista politikai magatartás és érdek volt, az irodalom többnyire ezt szolgálta vagy kiegészítette. ■Gondoljunk a Kassai Munkás című napilapra, vagy a későbbi Magyar Nap-ra, Barta Lajos Új Szó című folyóiratára s megannyi másra, a szociáldemokrata lapokra is. Ellentéteikkel s irodalmi párharcaikkal is az irodalmat népszerűsítették, a közérdeklődés tárgyává tették.

A könyv közli a feldolgozott kiadványok adatait, s ezzel körképet ad a sajtó és irodalom életéről. Aztán lapok, irodalmi kezdeményezések, testületek és írók szerint csoportosítja gondosan összeállított bibliográfiai gyűjtését. A kép, amely így kialakul, világosan megmutatja, hogy ebben a korszakban mily szorosan kapcsolódott a szocialista magatartás a haladó magyar irodalomhoz, s a Dunától északra mennyire élmény és erő volt a magyar munkások és szocialista értelmiségiek számára Ady és nemzedéke. Botka Ferenc, aki nem élt Csehszlovákiában s adataihoz hiányzott az írók, szerkesztők, irodalmi társaságok közvetlen ismerete, s az események számára nem jelentettek egyben élményt 1— néhol téved is,

adatai hiányosak. Kihagyta például a Farkas Gyula szerkesztette szocialista pedagógiai szemlét, a Magyar Tanügyet. Bevezető tanulmányában úgy tünteti fel a Magyar Nap sok irodalmi vonatkozását, mintha az a harmincas évek magyarországi magyar íróinak szereplése lett volna. Holott az írók többnyire nem is tudtak róla, hogy Budapesten megjelent könyveikből a fürge Vass László átvett egy- egy kis részletet akkori lapja számára, s rövidke bevezetőt írt hozzá. Ez tehát csak a szerkesztő működése volt, s nem az írók kapcsolata a lappal. S ezt éppen bevezetőben kellett volna feltüntetnie a hozzáértő bibliográfusnak. Az ilyen adatokhoz kommentár kell, mert a néma tény könnyen félrevezeti az irodalmárt, vagy éppen az irodalom historikusát.

De a legnagyobb baj az, hogy a szerkesztő elhatárolta bibliográfiai terület csonka. Elhatárolása ugyanis csak a pártsajtóra szól, s ez irodalmi adatközlés és adatkutatás esetében nem szakszerű. Ez az eljárás nem irodalomtörténeti, hanem politikai indítékú. Holott csehszlovákiai magyar szocialista irodalmi megnyilatkozások nagy mennyiségben találhatók a Botka-gyűjtés hálóján kívül is. A társutas radikális polgári napilapokban, például a Kassai Naplóban, a pozsonyi Dzurányi-féle Magyar Újságban s számos folyóiratban jóval többet és lényegesebbet publikáltak a szocialista írók, mint a pártlapokban, ahol helyszűke miatt az i

rodalomnak csak kevés hely jutott, s csak mintegy mellékesen vagy az ünnepi számokban jelenhettek meg. Irodalmi életet és irodalom- politikát a speciális csehszlovákiai magyar irodalmi viszonyok között az írók éppen a radikális polgári sajtóban teremthettek. József Attila például a Kassai Naplóba küldte verseit, első korszaka terméseit. Barta Lajosnak a Reggelben és a Magyar Újságban jelentek meg nagy írásai, Fábry Zoltán évekig a Reggelbe írta cikkeit, kritikáit, glosszáit, s Balogh Edgár számottevő írásai a Napban és a Magyar Újságban jelentek meg. S a sort még sokáig folytathatnám. A radikális polgári lapok a munkássajtó mellett sziámi ikrekként élték a szocialista irodalmi magatartás alakította gyakorlatot. Ez a bibliográfia szétszakította a sziámi ikerpárt, s tulajdonképpen csak a kisebbik ikret mutatja be. Hozzá kell gondolnunk a nagyobbikat, a terjedelmesebbet, amely ugyanazon írók munkásságának nagyobbik részét közölhette.

Szalatnai Rezső