Irodalmi Szemle, 1966
1966/8 - FIGYELŐ - Szalatnai Rezső: A csehszlovákiai magyar szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája 1919—1938
egyéni alkalmasságot követel. Vétkezik ez ellen mindenki — legyen bármilyen éleseszü materialista is különben —, aki beleszól a művészet kérdéseibe anélkül, hogy igazán értene hozzá. Ez közhely, s mégis szükséges mindig újból hangoztatni." Legszenvedélyesebben a népfromtpolitika időszakában hallatta Forbáth a hangját, amikor nyilvánvaló lett, hogy a nácizmus végzetes veszedelembe sodorja az eszmevilágot, amelyre életét tette fel, de még a polgári demokráciát is, e viszonylagos védettséget, a politikai szervezkedés lehetőségét, a művészeti kísérletezés szabadságát. Amikor 1938 júliusában Csehlszlo- vákia nemzetiségi küldötteként részt vett a párizsi békekongresszuson, még erősen bízott a haladó politikai, közéleti és művészeti vezető erők nemzetközi összefogásában és a szolidaritás erejében, de a gyorsan pergő események hatására mihamar átvált a keserű tanulságok aggodalmas, majd egyre szenvedélyesebb fáj- dalmú kifejezésére. A müncheni és a bécsi tárgyalások idején a művész nem viselkedhetett másként, mint a kisember: vagy megrettent, vagy behódolt, vagy ellenállásra készült, esetleg emigrált. Forbáthnak is menekülnie kellett, de előbb önérzetesen és megvetőn vágta oda az árulóiknak: „Ami a leg szörnyűbb számomra, az nem a megfutamodásuk ténye, hanem ez az egész gyalázatos légkör, az árulásnak, dezerciónak, szennyes pletykáknak, rágalmaknak, ígérgetéseknek, lélekvásárnak ez a mocsárbüzös atmoszférája. Ezek a piszkos szavak, szavak, melyek oly szaporán mászkálnak, mint fekete bogarak, dögbogarak, mik csak a nagy halotti torra várnak, hogy lakmá- rozhassanak a magyar szabadság hullájából. Ezek a rafinált ügyességgel kolportált szavak, ezek a fülekbe suttogott szavak, melyek a gyö* zelmes bevonulás „biztos dátumát" hirdetik, ezek a csábító, ígérgető, rábeszélő s az engedetleneket szörnyű megtorlással fenyegető szavak. Ezek a szavak repedésig telve tudatos csalással, hazugsággal, szavak, melyek a dolgozó népet bűvölik-bájolják, s melyek „magyar felszabadulásról" zengenek bűvös dallamot, de nem mások, mint előkészítői a legnagyobb, leg - tragikusabb magyar összeomlásnak." A kötet szerkesztői időrendi szempontból válogatták az anyagot a „Korunk“-ban, a „Magyar Nap“-ban, az „Üj Munkás“-ban és a „Hét“-ben publikált cikkek és tanulmányok közül. Nyilvánvaló céljuk az lehetett, hogy Forbáth esztétikai és elméleti fejlődésébe is némi betekintést engedjenek. Ehhez azonban nem is lett volna szükség másfajta, mondjuk tematikus elrendezésre, mert akár a szovjet próza kezdeti értékeit ismertette, akár a művészet autonóm jellegét és belső törvényszerűségeit fejtegette, akár a cseh avantgarde irodalomtörténeti hátterét világította meg, akár Petőfiről, Nezval-ról vagy Kischről készített portrét, mindenképpen egy jelentős csehszlovákiai magyar avantgardista költő forró odaadása nyilvánult meg bennük a proletariátus, a cseh „pepíkek“ valamint „a durva kezű, kormos arcú és rossz gúnyájú magyar dolgozók" társadalmi forradalma iránt. S amellett, hogy a kötet értékét — amint azt az utószóban Csanda Sándor írta — elsősorban dokumentum jellegében kell látnunk, egy alapos marxista elemzésnek is nyugodtan alávethető. A fiatalabb író és publicista nemzedék dolga lesz már aztán, hogy mit kezd ezzel a becses örökséggel. a csehszlovákiai magyar szocialista sajtó irodalmi bibliográfiája 1919-1938 A magyar szocialista irodalom egy része 1919 után Csehszlovákiában bontakozott ki. Elég gyakran hivatkoznak erre az irodalomra, magatartására, műveire, kritikájára, de mindmáig csak nehezen volt megközelíthető. Főleg a nem könyvalakban, hanem újságokban és folyóiratokban megjelent írásművek voltak rejtve a közönség előtt. Csak a tájékozott és szorgalmas kutató találhatta meg őket, aki végiglapozta a könyvtári hírlaposztályok anyagát. De ez a hírlap- és folyóiratanyag sehol sincs meg a maga teljességében. Budapesten — teljesen érthetetlenül — elfelejtették ösz- szegyűjteni a két világháború közt Magyar- ország határain kívül megjelenő gazdag magyar sajtótermékeket, tehát többek közt a csehszlovákiai magyar folyóiratokat és újságokat is. Nemzeti Könyvtárunkban is csak csonkán találhatók meg ezek a lapok. Botka Ferencnek, aki vállalkozott rá, hogy könyvészeti szempontú gyűjtéssel följegyez minden csehszlovákiai magyar folyóiratot, minden iro-
