Irodalmi Szemle, 1966
1966/7 - VETÉS - Mészáros János: Búcsú (vers) - Fodor Rudolf: Táncdalfüzet
Mészáros János Fodor Rudolf táncdalfüzet A vonatban ismerkedtek meg. Hazafelé utaztak. Az egyik az iskolából, a másik az üzemből. A fülkében egymás mellé ültette le őket a véletlen. A fiatalember egy bőrkötéses füzetet emelt ki táskájából. Abban lapozgatott. A kislány a barátnőivel csevegett. Nevetgéltek közben. Illett még nekik. Diáklányok voltak. A meglett férfiak szemében ők még csak csitriknek számítanak. A kamaszok „csibéknek“ nézik őket, de már igényt tartanak rájuk. A mi fiatalemberünk közömbös maradt. Csak akkor nézett rájuk, ha kitört belőlük a kacaj. Olykor egy röpke mosolyt erőltetett magára. Ez volt az egész. S tovább lapozgatott vastag füzetében. A vonat nyikorgott, s megállt. A kocsik egymáshoz ütődtek, majd hátratolódtak. Ilyenkor egy félperc csend van a fülkében. Valami meglepetésféle jelenik meg az emberek arcán, s amíg eljut a tudatukig, hogy megálltak, addig hallgatnak az ajkak. A fiatalember épp ebben a pillanatnyi csendben fordított egy lapot. A füzet lapja zörgött, ahogy átfordították. A kislánynak azonban ez elég volt, — a füzet lapjára nézett. A lap alsó szélén valamilyen folyóiratból odacsempészett néger énekes képét pillantotta meg, fent, oldalt pedig egy másik kép volt, mezítelen négergyerekek játszottak rajta. A két kép között címmel ellátott szövegre lett figyelmes. A címnek, bár nem magyar szó volt, rendkívül megörült a kislány: „Camping“. — Jé! — kiáltott fel. — Fiatalember!... — de tovább nem merte folytatni. A férfi, aki barna nyakkendőt viselt, feltekintett a füzetből, egyenesen a kislányra. Az kissé elpirult, de annyi erőt gyűjtött, hogy bátortalanul megkérdezte: — A magáé? — s a füzet felé intett. — Igen, az enyém. — Olyan aranyos ember volna, ha ideadná megnézni!... A fiatalember elmosolyodott. A kislányok pedig egymásra néztek, és huncutul nevetgéltek. — Tessék, szívesen. A kislány mohón kapott utána. Az ölébe helyezte és lassan lapozgatni kezdte a táncdalokkal teleírt füzetet. A többiek köréje rebbentek s együtt nézegették. búcsú Tolongás áradás Egy furcsa világ Parancsolnak sláger-gombolyagot? Vagy inkább sétáljunk az atrakciók utcáin? Tessék! Tekintsék meg a lövölde kirakatát: élő figurinák csábítják a vevőt Ugye furcsa város ez ahol csak nyalogatnak bámulnak vijjognak Kérek egy zacskó szerencsét! Bácsi mennyiért árulja a tízperces izgalmat? Öt koronáért félelmet? Igen ez a búcsú és akkor a legszebb ha megered az eső nincs hová bújni az emberek menekülnek nyerít a falovacska és a gipszmajmok sírnak... Búcsú
