Irodalmi Szemle, 1966
1966/7 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Milivoj Sláviček: Versek
Milivoj Sláviček a folyó és én ellenségek vagyunk A folyó és én ellenségek vagyunk Ő folyik ahogy folyik én meg nem akarok úgy folyni Ez a lényeg A leglényegesebb Én ehetetlen vagyok Nem vagyok hal És a folyó szeretne (ha bírna) megfullasztani ezért nem szeretem a folyót habár látom valamennyi rejtett erős értelmét mi egészen halk igazi ellenségek vagyunk mert ő folyik ahogy folyik én meg nem akarok úgy folyni én csak azért élek hogy ne folyjak úgy mint a folyó (1957) (Ford.: Ács Károly) a fiatalság végétért és minden halkan összeomlott A fiatalság végétért és minden halkan összeomlott A fák hallgatnak az utcák hallgatnak valahol valami hallgat S ugyanaz a tenger zúg tovább Elölről kell kezdeni mindent egy új mód lopakszik a modorba valami kekség végleg elsüllyed bennünk Feltöltött földből növő fák vagyunk Hívok valami hangokat hívnak valami hangok hívásokat adok le Elbírom-e most a magányt mint régen (1958) (Ford.: Ács Károly) vers a közöttről Egész életünk közöttek között telik el. Magányok és közös kacagások között. Valamilyen Kelet és valamilyen Nyugat között, évtizedek között, a között ami megvalósult és ami nem, folyóiratok között, közöttek között, (áttetsző) szegély és (meleg) köznép között, szürke és élénk színek között, utak ütközőjén, vonalak között, kísérletek és kész minták között, valamilyen élet és semmilyen élet, talán inkább mint élet és halál között. Ez a történet, ez a vers a többi között ez az életünk, az életünk unalom és kaland között. Belekóstolunk ebbe-abba kicsit, míg végleg és visszavonhatatlanul csapdába nem kertilünk (megbékélésbe, megadásba, talán észre sem véve) s ez a macska, vagy mi nem, is örül nem is búsul miatta egyszerűen tudomásul veszi: el vagy temetve, így van ez. Es ez a legrosszabb: ez a közömbös, de mindenható macska Ha fölmászok a hegyre fölmászok a közöttek fölé, de vissza kell térnem, mert a hegyen nincs település (kivéve a zászlómat amit fölvittem oda és elültettem) (1962)
