Irodalmi Szemle, 1966

1966/7 - Duba Gyula: Az élet pereméről érkezett

táltsága és olykor Kakuk Marcin,ak keserű, torzra sikerült csibészmosolya i s.“ Ebben a könyvében szolgált számunkra a harmadik tanulsággal, a kérlehetetlen és kegyetlen őszinteség igényével, őszinteséggel magunkkal és a világgal szemben. Senki ne higgye, hogy az őszinteség könnyű dolog. A modern világ mechanizmusa sokszor őszinteségellenes, álszent és elkendőző, s ilyen szempontokból lemérve „Az élet peremén“ irodalmunk legőszintébb könyve. S a humorba szelídülő indulat tovább folytatódik legutóbbi könyvében, az „Ebek lázadás á“-ban. Ebben a könyvében („A család kedvence“ után) újra a fasizmus borzalmas lényegének művészi megformálásáért indult harcba az író, megpróbálta a lehetetlent, „az embertelenség kimondásá t“, ezúttal a szatíra eszközeivel. Bár a könyv filozófiai egysége szempontjából nem elégít ki bennünket, az oldalairól, részleteiből ránk derülő mosoly valódi és értékes.

S ennek a mosolynak az alapján merjük kimondani véleményünket, hogy az író beérkezett az élet pereméről. Helyet keresett és talált magának az élet sűrűjében, irodalmunkban. Sikerei közös eredményeink, botlásai nagy tanulságaink.

Hatvanadik születésnapja alkalmából őszinte elismeréssel és tisztelettel hajtunk előtte fejet.

Duba Gyula

Giacomo Manzú: Inge, szénrajz, 1965