Irodalmi Szemle, 1966
1966/1 - ANKÉT - Josef Škvorecký
szívünk szerint életet, lüktető szomszédságot kívánunk. De az íróknak két nemzet irodalmi kapcsolataiba nincs beleszólásuk, csatlakozhatnak ahhoz, ami fut, kezdeményezéssel azonban nem állhatnak elő. Az ankét jól definiál, amikor a Híd-programot a nemzetiségi irodalmaknak tulajdonítja. Valóban így van. A hídépítés majdnem hogy magyar nemzetiségi munka. Pedig közismert, hogy hidakat csak két oldalról, párhuzamosan lehet építeni, egyidőben, azonos1 tempóval. 4. A nemzetiségi létforma ezt az egyenjogúságot a gyakorlatban megvalósítva olyan erkölcsi magatartást alakít ki, melyet a többségi nemzetnek örömmel kell fogadnia, A szlovákiai magyart mind a polgári demokrata félmúltban, mind a mai szocialista jelenben: törvénytisztelőnek, jó katonának, pontos adófizetőnek, józan embernek, a kollektív munkában élenjárónak ismerte a szlovák és cseh társadalom. A pozitív nemzetiségi politika a szocializmus hitelét jelenti, a negatív szétveti a hitelt. Magyarnak lenni kisebbségi helyzetben: jellem dolga. A bolygó nemzetiségi típusok közt ez a hű jellem a legnagyobb etikai determináció. A semmiért-egészen típusa ez. A mindenre kapható mimikri-lét visszautasítása. Ezt az erkölcsi tisztaságot kell megnyernie a nemzetnek, mely ilyen nemzetiséget tud határai között. 5. Valamelyes értesülésem van arról, hogyan tükröződik mindez a magyar nemzetiségi irodalmakban Csehszlovákiában, Szovjet-Ukrajnában, Romániában, Jugoszláviában, s ne hagyjuk ki: Ausztriában. De jómagam csak a csehszlovákiai tükrözést ismerem. Azt hiszem, igazam van, ha azt mondom, hogy a mai csehszlovákiai magyar irodalom nem tükrözi a szlovákiai magyar társadalmat. Talán csak a legutóbbi években észleltem olyan örvendetes megnyilvánulásokat, amelyek már tükrözésnek mondhatók. Ami éveken át irodalom volt magyar nyelven Pozsonyban: politikai utilitarizmus volt, művészi szempontból többnyire értéktelen sematizmus, s bár nem hiányoztak a lázadó hangok, de egészében ez az irodalom nem fejezte ki a társadalom életét. Az írókat sem egyenként, sem kollektiven ezért vád alá helyezni nem lehet. A szolgalelkek mindenütt rontják az erkölcsi magatartást, gáncsolják a szabad lelkeket, de nem rajtuk múlik az írói kifejezésképesség s a szocialista bátorságú realizmus megjelenése vagy elmerülése. Hisz a szolgalélek az első fuvallatra jelentkezik ellensematizmussal is, ha engedélyezik, s lepipálja írótársait. Talmi siker, nem kell félni tőle. Hinnünk kell, hogy egyszer lemállik minden hiedelem, s a mérleg tiszta serpenyőjébe tiszta súly és tiszta érték kerül. Hinnünk kell: nem a szólamokban, hanem a társadalomformáló erőben, a szocializmus erkölcsi erejében. Ez hozza meg a nemzetiségi ember nyugalmát, a nemzetiségi író gáncstalan alkotásokra ösztönző szabadságát. Hinnünk kell ebben, különben nem tudnánk dolgozni egy pillanatig sem. Budapest. 1. Véleményem szerint a nemzeti kisebbségek irodalmának semmiféle alacsonyabb- rendűségi komplexusokban nem kell szenvednie. A nemzeti kisebbségek írói a semmiféle jelzőkkel nem korlátozott irodalmat s annak legfelső mércéit tartsák követendőnek! A múltban a nemzeti kisebbségek irodalmából nemegyszer világirodalmi jelentőségű szerzők nőttek ki (nálunk pl. Stifter vagy Kafka s az USA-ban pl. a néger irodalom képviselői), s nincs semmi ok rá, hogy ne lehessen ez így a jövőben is. S mi több, ezeknek egy nagy előnyük van: egy más nemzeti társadalomban élő alkotó specifikus tapasztalatainak ismerete. Ha közéjük tartoznék, éppen ez a tapasztalat érdekelne elsősorban^ 2. Ismétlem, amit az első kérdésre adott válaszomban már leírtam: minden az elért színvonaltól függ. S ha ez nem lesz magas, akkor a szerzők „regionálisak", irodalmi kuriózumok maradnak. Ellenkező esetben ugyanúgy válhatnak irodalmat mozgató erőkké, jó szerzőkké. 3. Személyes tapasztalataim nincsenek. De úgy gondolom, hogy éppen a nemzetiségi irodalmak szerzői járulhatnának hozzá leginkább az olyan óhajtott célok eléréséhez, mint a nemzetközi egyetértés, a nemzetiségi és faji összeférhetőség gyakorlati megvalósítása s az idegen nemzetekről és fajokról szóló hamis elképzelések és mítoszok felszámolása. Josef Škvorecký
