Irodalmi Szemle, 1966
1966/5 - FIGYELŐ - Jaroslava Pašiaková: Az ember tragédiája szlovákul — harmadszor
Štítnický: „Cítim, že Boh ma opustil a vyhnal a že som celkom chudobný a sám. Nuž som ho i ja opustil a teraz sám som si bohom. A čo vybojujem, bude len moje. V tom je moja sila!“ (21) A teljesebb illusztráció kedvéért közlöm K. Bednár — L. Hradský fordítását is (1960, Praha, 50. o.): „Cítim, že Buh mé opustil a vyhnal, s präzdnýma rukama sem do samoty, a že i já ho opustil. Sám sobé jsem bohém ted. A co si vybojuji, je právem mé. Toť sila má i pýcha.“ Látjuk, hogy a szlovák fordítások eltértek az eredeti szövegtől. Míg Hviezdoslav, sőt Beniak szövegében is Ädám „spúšťa sa“ (elbo- csájtatik) istentől, (ennek a kifejezésnek nagyobb az érzelmi töltete, mint az eredetié, de kevesebb benne az aktivitás), addig Štítnický (és a cseh fordításé is) Ädámja „opúšťa" (elhagyja) az istent. Ez a megoldás nemcsak stilisztikai szempontból, hanem az emberi lázadás fontos momentumának szempontjából is szerencsésebbnek tűnik. Ebből a nézőpontból értékeljük az idézett utolsó két sorának háromféle fordítását is. Hviezdoslav a „méltán“ szót „slušne“-nak fordítja; Beniak „právom nak (az új cseh fordítás szintén); Štítnický egyszerűen „len“-nek. Az eredetihez leghűbb kétségtelenül Beniak fordítása; Štítnický egyszerű „len" kifejezése — ez a látszólag odavetett szó a mű teljes jelentését fontolva a lázadás fokozásaként hangzik. Magyarázatunk helyessége mellett szól a „V tom je moja sila!“ szabad fordítás is. — Štítnický Ädámja nem akar gőgös és büszke lenni, „csak“ erős. Hasonló eset tanúi vagyunk a 15. kép szövegeit összehasonlítva is: Adám választ: élet vagy halál. Madách: „Megállj! mi eszme villant meg fejemben — Dacolhatok még, isten, véled is. Bár százszor mondja a sors: Eddig élj: Kikacagom, s ha tetszik, hát nem élek. Nem egymagam vagyok még e világon?“ (225) Hviezdoslav: „Stoj! Myšlienka kás’ prebleskla mi hlavou — ba môžem ešte, vládzem zapriečit i tebe, Bože! A čo by mi hned i sto ráz riekol osud: Dotial žiješ! ja vysmejem ho, a ak zapáči sa mi, nuž nežijem. Či nie som sám vždy ešte na tom svete?“ (338) Beniak: „Prestaň, mne čosi prišlo na myseľ: ešte ti, Bože, vzdorovať uhádnem, i čoby osud sto ráz vravel: toľko budeš žiť! lež ja vysmejem sa mu, a keď chcem, umriem. Sám som na svete!“ (197) Štítnický: „Lucifer, prestaň! Niečo sa mi marí Aj Bohu môžem ešte vzdorovať. Osud mi môžem stokrát vravieť: ži! Vysmejem sa mu a keď chcem, tak zomriem. Veď aj tak som len sám na tomto svete. (172) Bednár Hradský: „... jsem beztak dosud na tom svété sám!“ (266) Ügy tűnik, hogy az ember bizonyos deter- mináltságának megjelölésére Štítnický előszeretettel használja a „len" (csak) szót. Az előbbi szemelvényben is megfigyelhetjük az eredeti szöveg interpretációjának fejlődését a három különböző szlovák fordításban: a magyar „egymagam... még e világon" sornak Hviezdoslav fordításában a „sám vždy ešte", Beniakban a „sám som“ felel meg, Štítnický látszólag a legegyszerűbb „som len sám" formát választotta. Ügy gondolom, hogy a legegyszerűbb kifejezés használata itt is a gondolat fokozását szolgálja. Hviezdoslav ugyan a magyar „még“-e t pontosan fordítja (nem mondhatjuk el ezt azonban az egész versszakról!), de megtoldja rá annyira jellemzően egy „vždy"-vei. Ez a sort nemcsak metrikalilag, de tartalmilag is nehézkessé teszi. Sokkal szerencsésebb ezzel szemben Beniak leegyszerűsített „sám som“ kifejezése, csakhogy ez nem tartalmazza a lehetőségét és reményét sem annak, hogy az ember egykor lehet majd nem egyedül is a földön, mint ahogy az az eredetiből vitathatatlanul kitűnik. Ezért Štítnický megoldása tetszik számunkra a legdina- mikusabbnak, tehát a legmegfelelőbbnek is („aj tak som len sám"), már csak azért is, mert ez felel meg leginkább annak a frappáns befejezésnek, amely ezt a lázadást követi. Sokat vitatkoztak Az ember tragédiájának befejező soráról. Legyen az bár „Pán“ vagy „Hospodin“, szájukból látszólag egyértelműen hangzik: „Mondottam ember: küzdj és bízva bízzál!" Külön tanulmányban kellene a Tragédia utóbbi időben megjelent fordításaiból ezt a sort kiragadni, s összehasonlítani őket. Arra a megállapításra jutnánk, hogy éppen ennek a mondatnak az alapján lehetne a Tragédiát
