Irodalmi Szemle, 1966
1966/5 - FIGYELŐ - Géczi Lajos: Egri Viktor: Ilona
Petrovits István és Hrúz Mária asszimilációjának problémájához. Filológiai és lélektani, nyelvhelyességi és kortársi adatokat szembesít. Elutasítja Hatvany Lajosnak az „így élt Pe- rő/i‘‘-ben többször hangsúlyozott eszmetársítását a költő asszimiláns eredetéről, s elutasítja a Hatvany nyomán és a maga külön útjain elkalandozó Arató Endre állítását is, aki Petőfit „nemzetiségi esetnek“ mutatta be a magyarországi nemzetiségi kérdésről írott könyvében. Ugyanakkor azonban rá kell mutatnunk, hogy Csukás elemzése Petrovits István leveléről és számláiról aligha helytálló, sőt megtévesztő. Hangzás szerinti primitív helyesírása akármely alföldi embernek lehet ugyanolyan, mint Petőfi apjáé volt. Mezősi Károly érvei itt helytállóbbak Csukáséinál. Arany János csak Petőfi anyjáról jegyezte fel, hogy kiejtése nem mindig tiszta magyar, apjáról ennyit se, holott nyilván följegyzi, ha észleli. Ebbe Csukás István is belenyugodhat. Helyesnek tartjuk, hogy rámutat a kérdés má- sodrangúságára is, valamint Petőfi megbecsülésére a szlovákság iránt. Szabadítójuk volt nekik is, a szlovák népnek is, ez a döntő vonás. Petőfi csak a régi kérkedő magyar nacionalizmus és a féltékeny szlovák nacionalizmus perében lehet ütközőpont, a szocialista magatartású szomszédok közt csak összekötő kapocs lehet. Géczi Lajos Egri Viktor: Ilona Szerencsés vállalkozásnak mondható az Oj Szó ez évi szépirodalmi rovatának indulása. Újévtől másfél hónapon át folytatásban közölte Egri Viktor kisregényét, az Ilonát. Napjainkban sokat cikkeznek Budapesten a hosszabb terjedelmű, jelentős irodalmi alkotások napilapokban való közléséről. Érvként klaszikusa- inkat, Jókait és Mikszáthot emlegetik, akik regényeik jelentős hányadát napilapokban jelentették meg először. Az Üj Szónak ez a mostani vállalkozása tehát dicsérendő lépés. Csak most már a folytatása is meglegyen. Rendszeresíteni kellene egyetlen magyar nyelvű napilapunkban hazai prózaíróink folyamatos felvonultatását. Miért fontos ez? A napilap több ezres példányban naponta eljut az emberekhez. Még a legeldugottabb faluba is. Az újságot átböngészik azok is, akik egyelőre még nem könyvolvasók. És még talán sokáig nem lesznek azok. Ne áltassuk magunkat, egyelőre eléggé alacsony az állandó olvasók száma. Ezek nagy része is — a Hét múlt évi fölmérése bizonyítja — főleg Jókait, Mikszáthot olvassa. A napilapokban megjelenő regényt szinte kortyonként, kis adagokban ízlelgeti az újságolvasó. Nem sok egyszerre, meg mintha ingyen lenne, nem kell külön fizetnie érte. Azért tértem ki erre a körülményre rész* lete sebben, hogy lássuk, mekkora lehetőséget rejt a szépirodalmi alkotás ilyen formában történő tálalása. Olvosókat nevelhet, toborozhat, ha szerencsés a választék. Mondanom sem kell, hogy avatatlan válogatással ellenkező hatást érhetünk el. Egri kisregénye sikeres válatsztás volt. Az érdekes, filmszerűen pergő, napjaink időszerű problémáiból összeállított képsorozat bizonyára sok olvasót lebilincselt. Könnyed meseszövés, világos szerkezet: ez a két fontos alkotóelem uralja mindvégig a regényt. Novel- laszerűen kevés szereplőt vonultat fel. Állandóéin a főhős és az őt körülvevő szűk baráti, illetőleg álbaráti csoport lépteire figyelhetünk. Miről is szól a regény? Az érettségi előtt álló diáklányt, Ilonát, mostohaapja önző ger- jedelme és szerelmi csalódása elüldözi a családi otthonból. Találomra Pozsonyba menekül, itt vél menedéket találni. Kétségbeesetten, céltalanul bolyong a nagyvárosban, de mindjárt első nap falubelijével, Rózsival találkozik. Ennek révén munkához és egy háromtagú galeri barátságához jut. Ilona elindul a lejtőn, de megjelenik a színen István, a komoly főiskolás, akinek ragaszkodó, becsületes közeledése az utolsó pillanatban visszarántja a szakadék széléről. Ez a történet, ha mondjuk, nem is általánosítható, sajnos, gyakran megismétlődik napjainkban. Sokszor még annyi indíték sem kell a családi körből való kiszakadáshoz, mint az T'ona esetében. Néha csupán a kalandvágy, a komolyabb munkától, tanulástól való viszolygás is elindíthatja a drámát. Egri regénye tehát mai életünk reális talajából táplálkozik. Egri alkotása, terjedelmét tekintve, kisregény. Az ilyen mű természetesen nem festhet átfogó képet városban élő fiataljaink — hogy is nevezzem csak, talán maradjunk a régi
