Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - FIGYELŐ - Duba Gyula: Szexuális összeállítás és felelősség

figyelő

Szexuális összeállítás és felelősség (Senki sem fog nevetni; Legújabb cseh elbeszélők)

„Azt kellett volna mondanom, hogy először lettem életemben szerelmes, hogy valamiképp magam sem értettem magam, nem tudtam, hogy mit akarok, ezért nem mondtam el semmit, hogy egész addig minden férfit ostobának találtam hozzá képest, csak begyeskedtek előttem, járt a szájuk, és azt hitték, egy nőnek olyan hülyének kell lennie, hogy mindent bevegyen. Zdenéket nem mérhettem hozzájuk, kölyök volt, valahogy meg akartam nevelni.“ S a megnevelés vége egy születendő gyermek lett, akinek az anyja Rehák Vera traktorállomási hivatalnoknő (22 éves), apja pedig Zdenék Šafránek traktoros (19 éves). Történetüket Ján Trefulka Boldogságeső című regénye mondja el.

A történet egyszerű. A traktorállomás durva férfikörnyezetében az egyetlen lány és egy fiú kölcsönösen és egymás által megismerik a férfi és nő szexuális kapcsolatát. Kapcsolatukban ennek az új ismeretnek a döbbenetén -és egy időre mindent elhomályosító igézetén kívül játékos felelőtlenség van csupán, Vera ugyan az említett idézet tanúsága szerint azzal áltatja magát, hogy szerelmes volt, bár erről később egyáltalán nincs meggyőződve. Az eredmény azonban kétségtelenül meggyőző: a gyerek. Gyerek, aki két fiatal és tapasztalatlan ember felelőtlenségéből eredőn készül a világra. S ilyenkor már nincs mit tenni. A felelősség az ember fölé tornyosul, s akár maga alá is temetheti. A felelősséget vállalni kell. Minden körülmények között, még ha esetleg később tragédiát is okoz, még ha nyilvánvaló abszurdumnak is tűnik. A felelősség vállalását megköveteli a társadalom. A társadalom, mely erkölcsi törvények, szokások és előítéletek, hagyományos magatartássémák segítségével uralkodik az egyén felett.

Votava Karéi, a kisregény harmadik fiatal, főiskolás szereplője azért kerül szembe a társadalommal — magatartássémákkal, előítéletekkel stb., mert kimondja, hogy a formális és képmutató társadalmi tevékenységnek semmi erkölcsi értéke nincs. Ezért bűnhődnie kell. Megtanulja, „hogy milyen ereje van a képmutatásnak, ha elviséggel bástyázza körül ma gát“. Saját bőrén tanulja meg, kizárják az iskola pártszervezetéből.

Zdenék Šafránek, az apajelölt csak káromkodik a balszerencse felett, és mindenért Verát okolja — bár lényegében sajnálja is, és hajlandó vállalni a felelősséget, mert azért ő jó fiú —, de Vera és Votava Karéi töpreng is a helyzeten, és próbálják elemezni, hogyan lehetséges mindez. S mindkettő saját apjában csalódik a legnagyobbat. Erősebbeknek és igazabb embereknek gondolták az apákat, akik ebben a helyzetben teljesen használhatatlanoknak, gyengéknek és tanácstalanoknak mutatkoznak. Pedig mindkettő kommunista. De — s ezt fiatal szenvedéllyel és igazságérzettel nem tudják figyelembe venni — mindkettő ismeri az életet, és a tapasztalatok kompromisszumok kötésére tanították őket. A fiatalok még csak most kapják az első leckét a kompromisszumkötés „tudományából“, és lázadoznak ellene. Kompromisszumokat egyenes ember számára szenvedés kötni, mert meg kell alkudnia önmagával. De ez azt jelentené, hogy apjuk nem egyenes ember? Vagy a társadalmakban élő ember élete nem egyéb, mint állandó kompromisszumkötés a közösségi rend és harmónia érdekében? Vera az utolsó pillanatban elrohan az anyakönyvezett elől, és vállalja a lányanya felelősségét. Karéi is visz- szamegy az egyetemre, és megbélyegzetten is szembe akar nézni volt elvtársaival. Ezt mondja önmagának: „Ügy kell mennünk, hogy többé senki se kívánjon tőlünk képmutatást, és ne is kívánhasson. A kommunizmus nem holmikkal telizsúfolt lakást ígér, meg gépkocsik végtelen láncolatát, amely béklyóba veri a városokat, a természetet, meg az egész földet. A kommunizmus embereket jelent, olyan embereket, akiknek a társadalom erőt ad, hogy soha el ne szálljon belőlük az egyenes, bátor és igaz ifjúság. Olyanokat, akik ideáljaikat egy egész életen át megőrzik.“

Az ideálokért harcoló és lázadó ember típusa hát túlélte a kapitalista társadalmat is, magatartására, úgy látszik, a szocialista társadalomban is szükség van, mert örök emberi típus az. Egy azonban bizonyos. A múlt tárDuba Gyula