Irodalmi Szemle, 1966
1966/5 - DISPUTA - Andics Erzsébet: Revízió alá kell-e vennünk Marx és Engels nézeteit az 1848—49-es forradalomról?
1965. október 28-i sž3mát>an jelent meg Dolmányos Istvánnak Štúr emlékezete c. cikke. Ebben a szerző, elhatárolva magát mind a magyar, mind a szlovák történetírás nacionalista torzításaitól, a következőket írja: „A szlovák ■politika vezetői a reformkorban és 1848—49- ben, nem utolsó sorban nemzeti sérelmeik miatt, a magyar nemességnek, benne a magyar szabadságharc vezetőinek szűkkeblű nemzetiségpolitikája következtében fordultak a magyar mozgalom ellen, kerültek nemes szándékaik ellenére is a dinasztia hálójába." Štúrt mint „a szlovák nép nemzetté válásának elöharcosát“ méltatja a szlovák nép történetével évtizedek óta foglalkozó Arató Endrének, a budapesti Tudományegyetem professzorának jubileumi cikke is, amelyet a szerző a Szlovákiai Kommunista Párt központi orgánumának, a pozsonyi Pravdának 1965. október 28-i ünnepi számába írt a lap szerkesztőségének felszólítására. Ugyanakkor, amikor magyar történészek tollából ezek az írások megjelentek (nem tagadjuk: büszkeséggel vegyes megelégedéssel hivatkozunk rájuk), ugyan milyen módon vélte Daniel Rapant és Vladimír Mináč a Slovenská literatúra és a Kultúrny život hasábjain Štúr emlékét megünnepelni, életéből és küzdelmeiből a tanulságokat szocialista testvérnépeink számára, a mai nemzedék okulására levonni? Daniel Rapant revízió alá veszi Marxnak és Engelsnek arra vonatkozó megállapításait, hogy Magyarországon 1848—49-ben lényegében antifeudális polgári forradalom zajlott le, amely szerves része, fontos láncszeme volt az akkori európai forradalmaknak. „Az az elképzelés — olvassuk cikkében —, amely oly drága a magyar történetírásnak, hogy azt a haladó szerepet, amelyet másutt a polgárság képviselt Magyarországon a középnemesség valósítja meg, nem helytálló.“ Rapant szerint Marxnak és Engelsnek a 48- as forradalmakat pozitívan értékelő és a Habsburgokkal szövetkező nemzetiségeket elítélő felfogása részint tájékozatlanságból, részint abból eredt, hogy nem voltak mentesek „a germán felsőbbrendűség" érzésétől, magyarán mondva német nacionalisták, és mint ilyenek, szlávellenesek voltak. „Marx és Engels, akik oly nagy mértékben függetleníteni tudták magukat porosz környezetük akkori társadalmi nézeteitől, nemzeti vonatkozásban sok tekintetben a hatása alatt voltak, nézeteik nem maradtak érintetlenek a germán felsőbbrendűség nyomaitól.“ A német nacionalisták „be akarták kebelezni az új nacionalista Németországba azokat a szláv nemzeteket, amelyek valamikor a Német-Római Birodalomhoz tartoztak. (Ez volt Marxnak és Engelsnek is a programja, persze a republikánizmus alapján)“ — írja az ismert szlovák történetíró. Rapant leplezetlenül elítéli a bécsi és a magyar forradalmat, mint amelyek „megfélemlítve a haladó, ám szociális szempontból mérsékeltebb elemeket" — itt nyilvánvalóan a liberális burzsoáziára gondol — a reakció győzelmének tulajdonképpeni okozói voltak. Ugyanilyen nyíltsággal foglalt állást a habs- burgi ellenforradalom mellett. „Az osztrák kormány és az osztrák parlament legalább olyan szabadelvű volt, mint a magyar vagy a frankfurti... A Schwarzenberg-kormány ... eredeti elképzelésében egyáltalán nem szerepelt az alkotmányosság megszüntetése .. „A szlovák nacionalizmus tendenciája, hogy nem Ausztria, hanem a magyar feudálisok és általában a magyar uralkodó osztály ellen irányult, tehát törvényszerű és természetes jelenség." Ami az oktrojált márciusi alkotmányt illeti — Rapant szerint — „... ez a reakció nem is volt olyan rossz... sem az udvar, sem pedig Schwarzenberg az alkotmány kiadása során sohasem gondoltak arra, hogy nem valósítják azt meg.“ Rapant nagy elismeréssel adózik a Bach-korszak osztrák kormánypolitikájának, mint amely azt jelentette, hogy Bécs „elfogadta a szláv és szlovák programot a nemzetiségi kérdésben“. Majd betetőzésül azt írja ,,... A szláv és elsősorban a szlovák program megvalósítása (akár abszolutista módon is) egyet jelentett volna a hagyományos társadalmi alkotmány jóval forradalmibb átalakulásával, mint az akkori korszak összes alkotmánya együttvéve... A szláv és szlovák esetben tehát nem »tragédiáról« — mint azt Révai akarja —, hanem tisztánlátásról és előrelátásról volt szó." Rapant álláspontja röviden összefoglalva oda fut ki — aminek egyébként hangot is ad cikkében —, hogy nem tartja elfogadhatónak a tudományos szocializmusnak azt az álláspontját, hogy a nemzeti törekvések minden jelentőségük ellenére alá kell hogy legyenek rendelve az egyetemes haladás érdekeinek, azaz 1848—49-ben a feudalizmus és abszolutizmus ellen irányuló forradalmaknak. Alapjában ugyanez az álláspont jellemzi Vladimír Mináč igen nagy terjedelmű cikkét is. Szerinte is a magyar forradalom ellen az osztrák császári és az orosz cári reakcióval szövetkező szlovák mozgalom vezetői látták tisztán a helyzetet és a tennivalókat, és nem Marx és Engels ............A szlovákok a magyar m ozgást (?) belülről és közelről, nem távolról látják, mint pl. Marx.“ Mináč álláspontja: „Magyarországon 1848—49-ben nem is volt igazi forradalom. Magyarországon“ — írja — „különös forradalom" volt: „dróle de revolution.
