Irodalmi Szemle, 1966

1966/5 - Monoszlóy Dezső: Tetovált angyalok (II)

Ha nem kárörvendően mondaná, akkor őszintén bevallanám, hogy a vas- és famun­kában gyenge voltam, nem tudok süketség­mérő készüléket szerkeszteni, így azonban én is felfuvalkodom, és elfogadom a kihívást. — Hát az biztos, hogy más rend lenne itt. — El tudom képzelni. — Bányainak nem lenne olyan a tenyere, mint a rinocérosz feneke. — Kozmetikai szalon működne az intézet mellett, ugye? — Hát esetleg azon is lehetne gondolkozni... Esetleg volna olyan lány, akinek kedve lenne..., akit ki lehetne tanítani. — És még mit vezetne be? — Elsősorban egy sereg intézkedést eltö­rölnék... Nem lennének többet kopasz lányoK, és vasárnap kirándulni járnánk... és színházba és kiállításokra... és mindenhová, ahol szépet lehet látni. — És mindezt, ha szabadna kérdeznem, mi­lyen alapból fedezné? — Nézze, az angyalok háza az élet rendkívü­lisége, és minden rendkívüliség sok pénzbe kerül... — Szóval mintaiskolát szervezne a különö­sen derék fiatalok megjutalmazására? — Igen, mintaiskolát a különösen szeren­csétlen gyerekek javára, akiknek nem ada­tott meg, hogy szerencsés ifjúságuk legyen. Az igazgatónő megbocsátó jóindulattal szemlélget, s azt hiszem, örül neki, hogy ke­vésbé veszedelmes foglalkozást választottam. — Még szerencse, hogy művész ... Azoknak a hóbortosság is jól áll. — Gondolja, hogy többen szöknének meg az intézetből, mint a magáéból? Nálam egyéb­ként dohányozni is lehetne. — Jó, rendben van, majd mi is nyittatunk egy pipatóriumot. Esetleg külön szobákat, ahol a lányok a haverjaikat fogadhatják. Hát igen, különös dominójáték ez, mind a ketten más-más számokkal játszunk, s így a mondatok nem illeszkednek sohasem össze. A heves csapkodásban össze is törik egy-egy dominó. Több türelem kellene. A másik domi­nóit is érdemes szemügyre venni. — Strip-tease bárt azonban nem nyitunk — teszi hozzá az igazgatónő. Ettől, a dominókockától összerezzenek, a Regőczyvel folytatott beszélgetés villan elém. Nem tudom, mit válaszoljak, az előzményekről nem akarok árulkodni. Különös keserűség fog el. Minek mások életével törődni? Mi értelme van bármivel is törődni? És én még azt hit­tem, hogy meg tudom nyerni az angyalok bizalmát, hogy az egésznek az a kulcsa, hogy bízni kell... S akkor ez a Regőczy elmegy, és beárul az igazgatónőnek. Miközben én azért sopánkodom, hogy Bányainak rinocéroszfenekű a tenyere. — Na, azért még ne essen kétségbe, az előzményeket is tudom. — Kitől? — Az mellékes. — Nézze, én magával tisztességesen akarok dominózni. — Dominózni? — Jó, rendben van, ha ügy tetszik, nem dominózni, beszélgetni, de tisztességesen, érti? Szeretném tudni, kitől tudja az előzmé­nyeket. — Bányaitól és Vecserkától... De ezt csak azért mondtam1 meg, hogy mielőtt a kozmeti­kai szalont felépítené..., higgye el, mi is értünk valamit a gyermekek lélektanához. Vecserka ezúttal készséges. — Az a ganéj Regőczy mesélte el nekünk az egészet, nekem meg a Bányainak. Aztán két nap múlva hivattak az igazgatónőhöz, hogy mesélt-e nekünk a strip-tease bárról, meg hasonló sméket... Rögtön értettük, hogy az a ganéj beköpte magát. Hát persze, mi aztán elmondtuk, amit tudtunk, a Bányai azt is mondta, hogy ki nem állhatja magát, mert mindig a békéről meg olyasmikről dumál, hogy legyünk jó kislányok, meg hogy tanuljunk... Érti? Annyira meg vagyok hatódva, hogy válaszol­ni se tudok. Milyen szép dolog is élni! És Pi­roska levelet kapott a kedvesétől, örömömben legszívesebben táncra perdülnék, levelet ka­pott Piroska, és én nyertem meg a dominó­partit. — Én nyertem meg a dominópartit — mon­dom hangosan. — Kivel? — Hát úgy, magammal. — Itt van dominó, ha akarja, játszhatunk. — Persze, hogy van kedvem, és ha lehet, hívja Bányait is dominózni. Gyerekkorom óta nem dominóztam, s most Bányainak kell újból elmagyarázni a szabá­lyokat. Én Vecserka finom vonalú kezét né­zem, a nagy durva monogrammal és horgony­nyal, Bányai keze be van kötve. — Látja, a Bányai már bezsongott magától — mutat Bányai kötésére Vecserka. Bányai szégyellősen a háta mögé rántja a kezét. — Hiába ráncigálod..., úgyis elmondom... — Fogd be a szád! — Bányai ki akarta operálni zsilettel a te­toválást. Hitetlenkedve nézek Bányaira. Bányai nem szól semmit, csak lehajtja a fejét.

Next

/
Oldalképek
Tartalom