Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - DISPUTA - Gyüre Lajos: Egy felmérés margójára
Gyüre Lajos egy felmérés margójára Általában a szociográfia, illetve a szociográfiával rokonságot mutató társadalmi életmód, életkultúra felmérése sok olyan dologra világíthat rá, amit tervező, tudományosan irányított életünkben hasznosíthatunk, s a tudományosan végzett felmérések végkövetkeztetése kiindulópont lehet további munkánkban. Az ilyen igényű munka, nemcsak magyar, hanem cseh és szlovák vonatkozásban is elég ritka jelenség, rendszerint ösztönös egyéni kezdeményezésből születtek azok is, amelyeket eddig ezen a téren publikáltak. S ebből kifolyólag sok esetben tájjellegűek, szűk környezetismereten alapszanak, nem szolgálnak általános érvényű adatokkal, tehát nem általánosíthatók. Ugyanakkor nem vitás: már régen meg kellett volna alapozni egy széles körű s hivatalos támogatással megindított, az életmegnyilvánulás minden szakaszát felölelő tudományos igényű felmérést, s abból kiindulva megállapítani kulturális életünk hiányosságait, vadhajtásait, illetve eredményeit. Ha ezt elértük, a második lépés már magától adódik: megkeresni a nem kívánatos elemek gyökerét, indítóokait, ellensúlyozni azt, támogatni a jót: a társadalom által igényelt hasznos kul- túrforradalmi erőket. A szociográfia ilyenforma felvetése most eléggé divatos jelenség. Ugyanezt tapasztalhatjuk a cseh irodalmi lapok hasábjain is. Dragoslav Slejška a Literárni novinyban a szociológia lehtőségeiről és korlátairól így ír: „A szociológia, amely lemaradt a fejlődésben, újra lábra kap, s a közvélemény most két végletbe esett: mindenhatónak tartja, s egyrészt gyakorlati problémák megoldását várja tőle, másrészt azt reméli, hogy ez a tudomány oldja meg a szocializmus fejlődésének problémáját.“ Természetesen így, ilyen kinyilatkoztatásszerűen nem fogadhatjuk el ezt a gondolatot. Annyit azonban leszögezhetünk, hogy nagymértékben hozzájárulhat kulturális életünk fejlődésmérlegének egyensúlyban tartásához. Tudomásunk szerint ilyen irányú munkával magyar vonatkozásban hazánk területén — legalábbis ami felszabadulásunk óta mind ez ideig nyomtatásban megjelent — egyedül Kardos István foglalkozott behatóbban az Irodalmi Szemle 1965. évi 7. számában. Munkája céljául a csehszlovákiai magyar tanítóság élet- és műveltségi színvonalának felmérését jelölte meg. Ha a csehszlovákiai magyar értelmiség élet- és műveltségi színvonalának mérlegét akarjuk megkapni, akkor valóban a tanítóságon kell kezdeni a sort. Ez az a réteg, amely legkönnyebben fellelhető, statisztikailag legkönnyebben felmérhető egység, s egyben a legnagyobb tömeget képviselő értelmiségünk. Kardos István azonban ennél többet is akar. Hipotéziseiből kiindulva javaslatokat is ad az észlelt hibák felszámolására. S ha már így van, nézzük meg közelebbről ezt a maga nemében nálunk egyedülálló s alapjában véve értékes munkát. Az elég széles skálájú kérdés- csoportok alapján feldolgozott anyag a nyitrai járás pedagógusainak majdnem minden életmegnyilvánulását rögzíti, kezdve a végzettségtől a fizetésen és az öltözködésen, lakáson, barátkozáson, szórakozáson át a közösségi munkáig. S e tekintetben az elért eredmény és végkövetkeztetés valóban sok hasznos útmutatóul szolgálhat a nyitrai járás iskolaügyi szakosztályának. Csakhogy... És ez a csakhogy adta a kezembe a tollat. Kardos István az elért és szerzett adatok alapján általánosít, habár maga is érzi, hogy e körül valami baj van. „Talán vita tárgyát képezheti a kutatott terület (járás) megválasztásának helyessége. A nyitrai járás néprajzi szempontból periferikus jellegű.“ Ennek ellenére mégis ilyen címen jelenteti meg írását: Tanítóságunk élet- és műveltségi színvonala egy felmérés tükrében. Tehát általánosít. Nem a nyitrai járás magyar tanítóságáról beszél, hanem tanítóságunkról, vagyis egész Csehszlovákia magyar tanítóságáról. Hogy ez mennyiben így van, azt ugyanannak a lapnak a 666. oldalán egy másik írásdisputa
