Irodalmi Szemle, 1966

1966/4 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Szenes Piroska

Csehszlovákiában. Ilyen mindenekelőtt a „tót“ szó, melynek sokan gúnyos jelentést tulajdonítottak, s noha az irónő nem ilyen értelemben használja, nem akadt volna cenzor, aki ne tartotta volna becsmérlőnek ezt a regényben rendszeresen használt kifejezést.

Következő regénye, az Egyszer élünk ugyancsak a Franklin Kiadónál jelent meg 1935-ben. Ez módszerében közel áll az akkor nálunk erősen propagált valóságirodalomhoz. Nemcsak feltehetően élő példakép nyomán készült, mint a Csillag a homlokán, hanem naplóformában, világosan felismerhető életrajzi motívumok és tapasztalatok alapján. Ebből azt látjuk, hogy Szenes Piroska tudatosan kereste a modern regény fejlődésének újabb útjait, — s nem is eredménytelenül. A hagyományos magyar epikát már az előző regényben női liraisággal

— részben szocialista eszmeiséggel is — gazdagította, itt pedig fokozottan előtérbe helyezi az író személyét, ezzel a mű hitelességének látszatát, valószerűségét fokozza. A naplőfor- mával a regény műfaja lényegesen kötetlenebbé válik, az író számos esszé jellegű fejtegetést, lírai kitérőt, publicisztikai részletet sző művébe.

A cselek, ény az 1922—23. iskolai évben játszódik az sllenforradalmi Budapesten. Szegény családból származó zsidó orvostanhallgatónőnek egy keresztény úri fiúval, tehetséges tanársegéddel való, hevesen érzéki, ellentétekkel terhelt szerelmét ábrázolja. A lány jellem- rajza sokkal jobban sikerült, mint a fiúé. A mű középpontjában itt is a nő szerelmi élete és a szociális kérdés áll, kiegészítve az ellen- forradalmi, antiszemita környezet bemutatásával. (Az ellenforradalmat elítélő, szociális tendenciájú részleteket olvasva szinte csodálkozhatunk, hogy Pesten megjelenhetett.)

A műnek a szlovákiai magyar olvasóközönség .körében is sikere volt: a Franklin Kiadónak abban a tízkötetes sorozatában jelent meg, melyet közös kiadás formájában (mintegy kétezer példányban) a tornaijai (előbb: kassai) Kazinczy Kiadó is átvett. Vájlok Sándor, a szlovákiai magyar irodalom prohászkás szellemű szakértője így ír róla az Üj Életben: „Valamit azonban magával vitt Szenes Piroska és ez: a szociális kritika. Öntudatlanul, ösztönszerüen reagál és áll frontot a társadalmi félszegségekkel szemben és kellő kritikával is tudja mérlegelni az eseményeket. Azonban nem ez az alapeszméje az „ich-románnak", hanem a modern, a felszabadított szerelem. Az orvos- tanhallgatóné szerelme, amiben a szexualitás és nem az erotika a meghatározó. Sok valódi és tipizált elem van e szerelmi kéjelgések életrajzában és lerögzítésében. Az bizonyos, hogy Szenes Piroska mindenen „tűlteszi magát" és ha nem is cinizmussal, de legalábbis spleennel beszél. Van benne őszinteség, néha már affektált is, pszichikailag lehetetlen jelenetek, reális érzés és nyavalygás, ezek mértéke azonban nem von le semmit az események értékéből. A lelki kép kifejlődik, kiképződik; a zsidó lány szerelme és élete meggyőzően mutatkozik meg az olvasó előtt."

Szenes Piroska különböző folyóiratokban, antológiákban megjelent elbeszéléseinek javát kötetben összegyűjtve Jedviga kisasszony címmel 1933-ban adta ki. Elbeszélései különböző értékűek; ebben a műfajban kevésbé tűnik ki, mint a regényírásban. A legtöbb novellája erotikus-szexuális tematikájú; finom lélekrajzzal ábrázolja a nő szerelmi életének bonyodalmait. Nem egy írásában összefonódik az erotikus motívum a szociális kritikával, mint pl. a Szerelmi történet-ben-, a szlovák szegényasszony Amerikába távozott férjét a favágásban segédkező szomszéd kamasz fiával csalja meg. Szociálisan motivált rémtörténet az Egy rongyos ifjúság. Egy szerencsétlen munkanélküli fiú ruhát lop a magányos ügyvédtől, aki közben felébred, s a fiú hirtelen félelmében megöli. Tette szörnyűségének nincs itt tudatában; mikor hajnalban érte jönnek, észreveszi, hogy a szép lopott ruha csupa vérfolt, s a „fiú fölcsukló sírással gyászolni kezdte a tönkretett ruhát“. Elbeszélései között ószövetségi misztikumot idézők is vannak, mint pl. a Szépanyám fölébred és a Szépanyám második ébredése.

Szenes Piroska a női lélek és a társadalmi problémák hivatott művészi ábrázolója a szlovákiai magyar epikában, s két regényével a XX. század magyar nőírók legjobbjai közt foglal helyet az egyetemes magyar irodalomban.