Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A kisebbségi messianizmus a csehszlovákiai magyar irodalomban
a kisebbségi messianizmus a csehszlovákiai magyar irodalomban A kisebbségi társadalomban és irodalomban a provincializmus nagy veszélyt jelent. Az elnyomottságnak, a nemzeti létben való veszélyeztetettségnek érzése érzékennyé, sértődé- kennyé tesz, és a korproblémákkal szemben sokszor a saját kis világ falai közé zár. A megkülönböztetéseknek, a fél- és negyedlehetőségeknek intenzív tudatosítása, a nemzeti lét teljes kiélésének korlátozottsága felnagyítja a kisebbségi sérelmeket, és „rabsággá“, „márti- riummá“ fokozza a kisebbségi helyzetet. Ez a lelki atmoszféra — amely a szellemi értelmiség körében különösen erőssé válhat — a szabálytalan helyzet- és életérzéseknek valóságos melegágyul szolgálhat. Ilyen szabálytalan helyzet- és életérzések a csehszlovákiai magyar kisebbség különböző rétegeiben is kialakultak, és az osztályhelyzetnek s a politikai körülményeknek megfelelően váltakoztak, módosultak, — és természetesen az irodalom alakulásában is jelentős szerepet játszottak, intenzíven érvényesültek, hatottak. A fordulat után következő évek megtépázott középosztályára például olyan lelki állapot volt jellemző, mely makacs csodávárásból és ernyedt fatalizmusból tevődött össze. Ennek a lelki állapotnak a tüneteit és vonásait a közép- osztályból származó Fábry és Szvatkó hitelesen tárták fel: „Az első világháború után be- idegzett életformánkból kicsöppenve, új körülmények közé kerülve ütődötten és sértődötten, tanácstalanul topogó és helyüket nem találó magyarok lettünk“ — írja Fábry. „A magyarság ... puhán és lelki felkészültség nélkül élt városaiban az abszolút Magyarország kényelmes képzeteivel, s egyszerűen nem hitte el, hogy másként is lehet, mint ahogy van — rögzíti a helyzetet Szvatkó. — Akkor sem hitte el, amikor már másként volt. Várta a csodát, várta ..., hogy a helyzet valami felsőbbrendű transzcendentális fordulattal máról holnapra megváltozzék, és a régi élet folytatódjék.“ Ennek a mentalitásnak irodalmi vetü- letei elsősorban a lírában figyelhetők meg, és ott nemcsak az idősebb korosztály dilettáns nemzeti költőinek (Kersék János, Sárosi Árpád, Telek A. Sándor stb.) verseiben, de — rétegesen, módosultán és más hatásokkal ele- gyítetten — az új nemzedék tagjainak s köztük Győry Dezsőnek első köteteiben is. A kisebbségi élet nyomasztó szorítottsága a pesszimista életérzésnek általában tág teret nyújtott. A kisebbségi pesszimizmusnak megvolt az az árnyalata is, amely a kisebbségi életet nem annyira „politikai lehetetlenségnek, vagy legalább nemcsak anna'k, hanem inkább erkölcsi lehetetlenségnek“ tartotta. Érdekes, hogy ennek a felfogásnak a megfogalmazójává egy olyan ember — az erdélyi Makkai Sándor — vált, aki előzőén a kisebbségi messianizmus apostolaként lépett fel. A mi íróink közül a vigasztalan kisebbségi pesszimizmusnak, a „halálos magyarságnak“ legsajátosabb hangjait a korán elhunyt lírikus, Merényi Gyula szólaltatta meg. A csehszlovákiai magyar kisebbségben kialakult szabálytalan helyzet- és életérzéstípusok között megtaláljuk az alacsonyabb- és magasabbrendűségi komplexusokat is. Az asszimilációt elősegítő nemzeti alacso- nyabbrendűségi érzet különösen az állami pályákon elhelyezkedett köztisztviselők és köz- alkalmazottak (vasutasok, altisztek) körében harapódzott el. Ennek az érzetnék elfajulását a kisebbségi sajtóban többször megbélyegezték, kipellengérezték. Az erkölcsi titanizmusként, heroikus külde- téstudatkénlt jelentkező magasabbrendűségi komplexus abban a magatartásban formálódott meg, amelyet általában kisebbségi messianizmus néven ismerünk. E magatartás kialakítóivá és kollektív hordozóivá nálunk az első kisebbségi nevelésű értelmiségi nemzedék legjobbjai, a sarlósok váltak. A messianisztikus felfogásnak, az erkölcsi példaként szolgáló kisebbségi elhivatottságnak eszmei alapelemeit a húszas évek végén fellépő sarlósok Makkal Sándor (és részben Ravasz László) írásaiból kölcsönözték. Makkal az „Erdélyi szemmel“ és a „Magunk revíziója“ című könyveiben a „kisebbségek világmisszióját“ hirdette meg, azt állítván, hogy „egy magasabb humánum, egy egyetemesebb emberi szellemiség és az igazi embertestvériség nagyRészlet egy nagyobb tanulmányból Turczel Lajos
