Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Ezra Pound: Visszapillantás (Tanulmány)
Ne szabdald mondanivalódat különálló jambusokba! Ne hagyd, hogy a sorok vége holtan enyésszen el, s hogy minden következő sort újra meg újra mozgásba kelljen hoznod! Az új sor kezdete vegye át a ritmus lüktetését, amíg nem akarsz hosszabb, határozott szünetet! Röviden szólva, viselkedj úgy, mint a muzsikus, mint a jó muzsikus, ha művészetednek azzal a területével foglalkozol, amely pontosan megfelel a muzsikának! Ugyanazok a törvények uralkodnak itt is, és nem köti meg semmi más a kezed. Természetes, hogy versed ritmikai szerkezete nem rombolhatja szét a szavak fermáját, természetes hangzását vagy jelentését. Nem valószínű, hogy kezdetben képes’ leszel olyan ritmusszerkezetet kialakítani, amely elég erős lenne ahhoz, hogy mindezt kifejezésre juttasd, bár beleeshetsz a hibába, hogy a sorok végén vagy a metszeteknél indokolatlanul megállsz. A zenész támaszkodhat a zenekar lehetőségeire: a hangmagasságra s a hangszerek tömegére. Te viszont nem. A harmónia fogalmát tévesen alkalmazzák a költészetben: más-más magasságú hangok párhuzamos használatára utal. Persze, a legjobb versekben van valami hangtöbblet, amely megragad a hallgató fülében, s többé-kevésbé úgy hat, mint az orgonapont. A rímben, ha gyönyörködtetni akar, legyen valami meglepő, váratlan elem; ne legyen bizarr, se különös, de ha alkalmazod, helyesen alkalmazd! Lásd a továbbiakban Vildrac és Duhamel jegyzeteit a rímről a „Technique Poéti- que“-ben! Költészetednek az a része, amely az olvasó belső látását hozza működésbe, semmit sem veszít azáltal, hogy idegen nyelvre fordítják; az viszont, amely az olvasó fülének szól, csak azokat érheti el, akik eredetiben veszik kezükbe. Figyeld meg Dante képeinek határozottságát, s vesd össze Milton szónokiasságával! Olvasd Wordsworthöt, s rövidesen kimondhatatlanul unalmasnak fogod találni. Ha a lényegre vagy kíváncsi, fordulj Sapphóhoz, Catullushoz, Villonhoz, Heinéhez (ha lendületbe jött), Gautierhez (ha nem nagyon hideg); vagy ha nem tudsz nyelveket, vedd elő a komótos Chaucer-t! A jó próza sohasem árt meg az embernek, s jó fegyelmező, ha próbálkozol vele. Hasonlóképpen jó gyakorlat a fordítás, ha úgy találod, hogy saját versed anyaga „ingadozik“, amikor le akarod írni. A fordítandó vers jelentése sohasem „ingadozhat“. Ha szimmetrikus formát használsz, ne úgy csináld, hogy először leírod, amit mondani akarsz, s a maradék űrt latyakkal töltőd ki! Ne zavard meg egy-egy fogalom jelentését azáltal, hogy más fogalom kifejezéseivel próbálod helyettesíteni! Ez rendszerint onnan ered, hogy lusta vagy megkeresni a pontos kifejezést. Lehet, hogy ez alól a szabály alól kivétel is akad. Az első három egyszerű szabály kirekeszti a pillanatnyilag mértékadónak és klasszikusnak tartott, de valójában rossz versek kilenctized részét; s megóv attól, hogy véts a költészet ellen. .. Mais d’abord il faut étre un poete“ — mondja Duhamel és Vildrac kis könyvük, a „Notes sur la Technique Poétique“ végén. Credo Ritmus. — Hiszek az abszolút ritmusban, azaz olyan ritmusban, amely a költészetben pontosan megfelel a kifejezésre szánt érzelemnek vagy érzelemárnyalatnak. Legyen a ritmus kifejező s ezért egyéni, új és utánozhatatlan! Szimbólumok. — Hiszem, hogy a természeti tárgy a legfőbb és legtökéletesebb szimbólum, s ha az ember „szimbólumokat“ használ, úgy használja, hogy jelképes szerepük ne legyen erőszakolt; úgy, hogy az illető rész értelme és költői értéke ne vesszen el azok számára, akik nem értik a jelképet mint olyat — például akiknek a sólyom csak sólymot jelent. Technika. — Hiszek a technikában mint az őszinteség próbájában; mint kideríthető törvényben; minden konvenció lerombolásában, ha gátolja a törvény végrehajtását, vagy a szándék pontos ábrázolását. Forma. — Hiszem, hogy van „cseppfolyós“ és „szilárd“ tartalom, hogy a versek egy része úgy áll össze, mint a fa, más része úgy, mint a vázába örvtött víz. Hiszem, hogy a legszimmetrikusabb formák a leghasznosabbak. Hogy a dolgok óriási tömegét lehetetlen pontosan, tehát megfelelő szimmetrikus formában kifejezni.. .
