Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Ezra Pound: Visszapillantás (Tanulmány)
A szabad vers ügyében Azt hiszem, a szabad vers népszerűsége a mennyiség iránti érzéknek köszönhető, amely az évekig tartó koplalás után most újra követeli a jussát. De kétlem, hogy az angol átveheti a latin grammatikusok által a görög és latin számára felállított mennyiségi szabályokat. Gondolom, az ember csak akkor írhat szabad verset, ha írnia „kell“, más szóval csak akkor, ha a „tárgy“ szebb ritmust épít a szilárd mértéknél, vagy nála valóságosabbat, amely inkább a „tárgy“ érzelmi töltetéből adódik, találóbbat, meghittebbet, magya- rázóbbat a szabályos hangsúlyos mértéknél; olyan ritmust, amely nem éri be a jam- bikus vagy az anapesztusi képlettel. Helyesen mondta Eliot: „Egy vers sem szabad annak, aki jó verset akar írni“. Ami pedig a részleteket illeti, egyrészt van egy fajtája a szabad versnek, amely súlyosan dübörög, mint a dob (például versem, a „Dance Figure“), másrészt azt hiszem, az ellentétes módszert is kiaknáztam, amennyire csak ki lehetett aknázni (s ebben talán nagyon is messzire mentem). Ügy érzem, senki sem alkalmazhat előnyére finomabb és légiesebb ritmusszerkezeteket, mint én tettem néhány esetben. Szerintem a haladás útja elsősorban az, hogy próbáljuk megközelíteni a klasszikus mennyiségi mértékeket (NEM másolással), és nem az, hogy nem törődünk ezekkel a kérdésekkel... Fordította: K. L. Weiner—Krát: Álarc árvácskával (1963)
