Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - MŰFORDÍTÓINK MŰHELYÉBŐL - Rudolf Fabry: Versek
műfordítóink műhelyéből \ R udolf Fabry A modern szlovák költészet fejlődésének két jelentős útkereszteződésénél találkozunk Rudolf Fabry nevével. 1935-ben az akkor húszéves költő Utaté ruky (A levágott kezek) című verskötetével lép az irodalomba. Ez a kötet volt a szlovák szürrealista irodalmi törekvések első termése. Az ifjú Fabry ebben a könyvében, valamint az ezt követő Vodné hodiny a piesočné (Vízóra és homokóra) című kötetében parodizálja a hagyományos, elmélkedő vagy érzelmi s nem egy esetben szentimentális költészetet, alkotó módon rombolja a régi verskellékek értékrendszerét. Tíz évvel később az első háború utáni évben Fabryval, az építővel találkozunk. Ja je niekto iný (En, az valaki más) című nagyszabású költeményében konstruktív módon szövi meg a múltat és a jelent egybefoglaló folyamatok monumentális képsorát, s felvázolja egy várható világkatasztrófa szörnyűségeit. Ezt az alkotást szlovák nemzeti díjjal tüntették ki. Rudolf Fabry Budmericén született 1915-ben. A fent említett verskötetein kívül több más versgyűjteményt is kiadott. Jelenleg legújabb versei kéziratát készíti sajtó alá. Torkomban fáj az ének, mint a szúrós kölespelyva a jemeniták keletien kenyerében, mint a nap a sivatagban sivító chamzin idején, mint rég pergamen koporsóban a haldokló gyertya, hennával festett szemek fekete tüze éget, Marakes éjjeli utcáinak világítója, melyet a gyújtogató félhold csiholt. Kelet utáni vággyal vagyok megtűzdelve. Mint szalonnával spékelt fácán, csúszkálok a messzeségek kioltott nyelvein, és ülök a lúdbörös tavaszban, mely elvetélte a nyarat, s zúzmarát font a napra, hideg szobában ülök, a Földközi-tenger térképe felett. Hullámzóm, lélegzem, mint a tenger, s forró hullámban írom ezt a verset, mert a torkomban úgy fáj az ének, mint a Kádi épp most robbanó pecsétje az égen, melyet vízkór s náthaláz bánt. A meteorológiai intézet légköri zavarokat jelzett, de az újságok azt írják, a szabadságnak húszféle ragos alakja lesz, de köztük egyetlen személytelen főnévi igenév sem. A szabadság főnév, igeként ragozni nem lehet. tetveit irtani lehetne politikai dinocittal (házi csomagolásban) vagy elvenni feleségül, mint egy tisztességes utcalányt ex oriente lux
