Irodalmi Szemle, 1966
1966/4 - Monoszlóy Dezső: Tetovált angyalok
Monoszlóy Dezső lefouáit angyalok i. Némelyik útnak „sohasincsvége“ íze van. Ezt az ízt nem is a lábak érzik, inkább a gondolatok. Azok a gondolatok, amelyek előre tudják, hogy nem fognak egészen végigmenni rajta, mert lehetetlen a végére érni, már az első lépéseknél is „seholsincsvége“ íze van. Rengeteg erdővel kezdődnek, fenyvesekkel és kopasz fákkal, tovább nézegetve is ilyennek látszanak. Persze, azért egy kicsit változnak is, az a tíz méterrel előbbre bólogató terebélyes fa már nem is hasonlít az előzőre. A talp alatt csikorgó göröngyök sem egyformák, fehérek, mert havazik, de egyik nagyobb, másik kisebb. És néha harangoznak, és ez is olyan különös. A templomot ugyanis nem lehet látni, csak a szállingózó pihéket. Van aztán egy másik út, amely erre hasonlít. Nem azért, mintha ott ugyanilyen fák lennének. A göröngyök formája is eltérő. Ott nem is harangoznak, de az is lehet, hogy harangoznak, csak nem hallani. Apró ablakszemek néznek az útra, egy pillanatra fel is falják az utat, de az út azért fut tovább, nem szűnik meg, mert ennek az útnak is „seholsincsvége“ íze van. Az ablak mögül angyalok leskelődnek. Az egyik angyal oldalba böki a másikat: — Idegen palik a láthatáron: Kutyafrász, derítsd fel, kik azok! Kutyafrász, a másik angyal seprűre támaszkodik, és nem mozdul. A harmadik angyal, gömbölyű, szőke teremtés, hirtelen a szoknyája alá nyúl. Kutyafrász megrándul. — Mi vagy te, Pista vagy Pali? — Nem, én Winnetou vagyok, az apacsok főnöke. Ezen mind a hárman röhögnek. — Winnetou se nem meleg, se nem hájas — mondja Kutyafrász, és elindul a seprűvel. A két angyal magára marad. Gömböc arrébb rúgja a vedret, kis tükördarabkát keres elő a kötényéből, és dióhéjjal kirúzsozza a száját. A dióhéjnak furcsa vörösesbarna színe van. — Ügy nézel ki, mint a tehén feneke. — Te meg kopasz Rézi vagy. Az első angyal valóban kopasz, önkéntelenül is az egycentisre kurtított fekete hajcsonkjaihoz nyúl. Széles orrcimpái még kerekebbre tágulnak. — Tudod, hová bújj? — Tudom — helyesel Gömböc —, te is...! — Az igazgatónő seggébe! Gömböc belenyúl a vederbe, és nagyot csattant a felmosó ronggyal. A kopasz angyal is támadóállásba helyezkedik. De aztán szinte vezényszóra legörnyednek egymás mellé, és elkezdik feltörölni a padlót. Egy emelettel alattuk ülnek az idegen palik. Az egyik én vagyok. Az angyalok kartoté- kait nézegetem. A kartotékok is hasonlítanak egymásra, csak úgy, mint az utak és a fák, De itt is vannak különböző ágak és különböző göröngyök. Azt, ami egyforma bennük, már sokszor végigjártam, kétszer hatvan perc, számtalan betűnyi lépés: Név és keresztnév ........................................... S zületésének helye és kelte .......................... L akhely ............................................................... Foglalkozás ...................................................... A tyja neve ......................................................... A nyja neve ......................................................... K i rendelte el a védőnevelést ........................ A döntés száma ................................................ A döntés megokolása ..................................... N evezettet az intézetbe adták ....................... A szabad mozgásban való korlátozás időpontja ........................................ M ellékletek: Karakterisztika A pszichiáter jelentése Orvosi bizonylat A feleletek is többnyire egybefolynak. A döntés megokolása: csavargás; a döntés megóko- lása: csavargás; a döntés megokolása: lopás; a döntés megokolása: zsebtolvajlás. Néha egy- egy ritkább szó: oligofrénia, erotománia. Aztán tovább kopognak az egyforma lépések.
