Irodalmi Szemle, 1966
1966/3 - HAGYOMÁNY - Turczel Lajos: A kisebbségi helyzet kialakulásának körülményei Csehszlovákiában 1918 után
A lektorok bírálatának elkészültével a kuratórium az 1933. április 14-re egybehívott ülésen döntött végleg a pályaművek sorsa fölött. Az eredmények a következők voltak: ötezer koronát kapott Darkó István: Az égő csipkebokor című regényéért, és Sebesi Ernő: Sose halunk meg című darabjáért. Háromezer koronát kapott Brogyáni Kálmán: A festőművészet SzlovensZkón című művéért. Bálint Aladár: MUDr Darvas című regényéért. Darvas János: Hegyország hangja (szlovák költők fordításai) című munkájáért. Gonday Vilmos: Emberek az éjszakában című regényéért. Győry Dezső: Hol a költő című verses kötetéért. Tamás Mihály: Mirákulum című regényéért. 500 koronát kapott: Thain János népművészeti munkájáért és Benyovsz- ky Károly és Keller Imre szülészeti munkájáért. a kisebbségi helyzet kialakulásának körülményei Csehszlovákiában 1918 után A polgári Csehszlovákia a békeszerződések megkötésekor vállalt kisebbségvédelmi szerződések alapján a nemzeti kisebbségek jogait az 1920. február 29-én szentesített alkotmányban és további alkotmánytörvényekben (elsősorban az ugyanakkor jóváhagyott nyelvtörvényben) fektette le. Az új állam vezető politikusai még a törvényes rendezés megvalósítása előtt tett nyilatkozatokban leszögezték, hogy a kisebbségi jogokat természetesnek, célszerűnek és kötelezőnek tartják. Masaryk a cseh és szlovák újságírók küldöttsége előtt 1919. június 7-én többek között ezeket mondotta: „Nekünk nem szabad a részletekben kikényszerített engedmények vagy az idők szüksége által kierőszakolt kompenzációk osztrák módszerébe esni. Elkerülhetetlennek látszik tehát, hogy a nemzetiségeket kielégítsük, hogy nemzeti létük biztosítása miatt való aggódásuktól megszabadítsuk és így az állam valóságos polgáraivá tegyük őket. Mi a saját testünkön éreztük, hogy mit jelent az anyanyelvnek tervszerű elnyomása". A csehszlovák kisebbségi jogszabályozás ellen elvi szempontból alig lehet kifogásokat emelni. Ez a jogrendezés több vonatkozásban nemzetközi viszonylatban is mintaszerű volt. Talán a nyelvtörvény volt mégis az, amelynél komolyabb elvi kifogás is felmerült. Nemcsak a kisebbségi politikusok és jogászok tartották túl magasnak azt az alsó határul megállapított százalékszámot (20 százalékot), amelytől a közigazgatási és bírósági körzetekben a nyelv- használati jogosultság függött, hanem a kisebbségi kérdés olyan kitűnő cseh szakembere is, mint Emanuel Rádl. Rádl rámutatott arra, hogy Finnországban már a 10 százaléknyi kisebbséget is megilleti a nyelvhasználat joga; hivatkozott arra is, hogy a cseh kisebbségi képviselők 1903-ban — a kisebbségi nyelvihasználati jog akkori szabályozása idején — hevesen tiltakoztak a „magas százalék“ ellen ... Azokra a manőverekre aztán, amelyekkel a csehszlovák kormány a nyelvtörvény intézkedéseit kijátszani igyekezett, Rádl a megbélyegzés súlyos szavait használja: „Aki a nép- számlálás adatait úgy módosítja, hogy azok előre megállapított politikai célt szolgáljanak, az aláássa a demokrácia legfontosabb alap- elveit“. A csehszlovák hatóságok pedig a nép- számlálások alkalmával több esetben is azt az eljárást alkalmazták, hogy a bírósági kerület vagy a járás területét cseh vagy szlovák községek hozzácsatolásával úgy módosították, hogy azáltal a népszámlálásnál megmutatkozott kisebbségi arányszám 20 százaléka alá süly- lyedjen, és így a nyelvhasználati jog megszűnjön. A hatóságok a kisebbségek erejét hasonló jellegű manőverekkel igyekeztek gyengíteni a választási kerületek felállításánál is. Az 1920. évi első országgyűlési választások alkalmával a magyar jellegű érsekújvári és kassai kerületekben egy mandátumhoz közel 20 000 szavazat kellett; ezzel szemben a többi 19 választókerületben átlagban 24 ezren, néhány * Részlet egy hosszabb tanulmányból Turczel Lajos:
