Irodalmi Szemle, 1966

1966/3 - Veres János: Tél végén (elbeszélés)

tél végén

Veres János

Atballagott az úttesten, is a túloldalon a „Kriváň“ vendéglő felé tartott. Apró szemű hó szitált, vékony fehér rétegben megmaradt a járdán. A vendéglő nagy ablaküvegei mögött kifakult bordó függ'any lógott. Elolvasta a báli plakátokat. Elolvasta a fekete táblán az ázott hirdetményeket; szövegükből alig értett valamit, de sejtette, hogy semmi jót nem ígérnek. Fellépett a lépcsőre, álldogált egy darabig, majd fázósan ásított, és benyitott a vendéglőbe.

A teremben félhomály volt, s az asztalok közt csak egyetlen ember tarózkodott: Kraxner, a környékbeli fuvaros. Rántottát reggelizett, savanyú uborkával. Kabátját a másik székre akasztotta.

Elindult az asztalok meliete. Hátul megállt, forgatni kezdte a biliárdasztalon a piros golyót.

— Éjjel nagy muri volt itt — mondta Kraxner teli szájjal.

—< Igen, látom.

—i A személyzet még alszik. Csak Böbe 'kelt fel. Ő sütötte a rántottát.

— Igen?

A biliárdgolyóval játszott, a függönyrésen odavetődött a fény, haján csillogtak az olvadó hószemcsék.

Az esztalokon mindenütt üres üvegek álltaik, az egyiik abroszt leöntötték vörös borral. A helyiségben nehéz volt a levegő. Az ablakhoz sétált.

— Szellőztetni kellene, jegyezte meg a fuvaros. Vágott az uborkából.

Eljött az ablaktól, lába előtt a futószőnyegen lemetszett nyakkendőt pillantott meg. Tovább rúgta a cipője orrával. Visszament a biliárdasztalhoz.

— Rudo kint van a söntésben ? — kérdezte.

— Igen — felelte a fuvaros. — Láttam ott néhány vendéget.

A hamutartók színig voltak cigarettavéggel. Megpörgette a piros golyót. Böbe lépett be a lengőajtón.

— Jó reggelt, szépfiú — intett feléje. Lustán a tálaló peremére támaszkodott.

— Hogy van, Böbe? — kérdezte tőle.

— Vacakul — fakadt ki a lány. A szalvétával a tálalóra csapott. — Tudja, mi volt itt az éjjel?

— El tudom képzelni. — Eljött az asztaltól, ismét lenézett a megcsonkított nyakkendőre. A lány lekönyökölt a szekrényre, ujjait szőke hajába mélyesztette. Fekete ruhát, kis fehér kötényt viselt, formás csípője szépen kidomborodott.

Megállt a lány előtt.

— Unatkozik? — kérdezte a lány.

Felvonta szemöldökét.

— Mit csinál délután? — kérdezte Böbétől,

A lány felvetette sűrű pilláit.

— Miért kérdezi?

— Fizetni! — kiáltotta az asztal mellől a fuvaros. Felállt, hogy a farzsebébe nyúljon. Böbe sóhajtott, lusta kényes járással elindult feléje.

Mikor visszajött, látta, hogy a fiú a lengőajtó közelében ül az egyik asztalnál. Kezét a nagykabátja zsebében tartotta. Böbe a pénzt rendezte a fekete pincértárcában. Sápadt volt, de a száját kirúzsozta. A tárcát a kötényzsebbe süllyesztette, és ráütött a tenyerével.

— Hozna egy fél deci rumot? — nézett fel a lányra. A fuvaros felöltötte prémes kabátját, s kiment a vendéglőből.